Irene Vallejo: Papirusz : a könyvek története az ókori világban

„Az 1979-ben született Irene Vallejo esszékötete, az eredetileg 2019-ben megjelent Papirusz nagy terjedelemben vállalkozik arra, hogy a könyv ókori történetén keresztül felülvizsgálja a kultúrtörténet valós győzelmeit és veszteségeit, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a történelem adott pontjain győztesnek és vesztesnek tűnőkkel. Gondoljunk a már időszámításunk előtt elkezdődő, napjainkban riasztóan gyakran visszaköszönő könyvégetések sötét pusztítására, a hatalom cenzúrája által elnémított szerzőkre, de akár a háborúk, a világjárványok közvetett kárára. A Papirusz egyszerre idézi meg a viszontagságokat túlélő és az elveszett könyveket.”

Miklós Laura teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Magnólia, 2022

Néhány idézet a könyvből:

„A könyvgyűjtő szenvedélye olyan, mint az utazóé. Minden könyvtár egy utazás: minden könyv egy soha el nem évülő útlevél.
Az Alexandriai Könyvtár, mintha csak egy varázslatos enciklopédia lenne, egy helyre gyűjtötte az antikvitás minden tudását és összes történetét, hogy soha ne szóródhassanak szét és ne vesszenek el. Ugyanakkor új térként is felfogható, ahonnan jövőbe vezető utak indulnak.” (41. o.)

„Démétriosz megérthette, hogy mit is jelent könyveket birtokolni. Erőfeszítést tenni, egybegyűjteni a világegyetem szétszóródott darabjait, és értelmet adni nekik. Harmóniát teremteni a káoszban, Homokvárat építeni. Menedékhelyet. Gátat az idő cunamija ellen.” (51. o.)

„A felejtés és a zűrzavar elleni harc találmányainak tekervényes útja Mezopotámiából indult, az ókori Alexandria könyvpalotájában érte el tetőpontját, és egészen korunk digitális világáig húzódik.” (306. o.)

„100 ezer évvel ezelőtt az ember meghódította a szavak birodalmát, és beszélni kezdett. Kr. e. 3500 és 3000 között, a forró mezopotámiai nap alatt sumer lángelmék rótták agyagba az első írásjeleket, amelyek legyőzve a hang idő- és térbeli korlátait, maradandó emléket hagytak az utókorra a múlt szavairól. Az írástudás csak több mint öt évezreddel később, a XX. században lett a Föld legtöbb lakója számára elérhető, elterjedt készség; nagyon friss ismeretről van szó.” (362. o.)

„A könyvesboltok hamar eltűnnek, és jóval kevesebb nyomot hagynak maguk után az időben, mint a nagy könyvtárak.” (377. o.)

„A katasztrófát vizionáló próféták már jó ideje sötét jövőképet vetítenek elénk: arra figyelmeztetnek, hogy a könyvek egy kihalófélben lévő faj példányai, és közel a pillanat amikor a szabadidő eltöltésének lustább módjai a kannibalisztikusan terjeszkedő internettel együtt egyszer és mindenkorra felfalja őket.”
„Annál nagyobb egy tárgy vagy szokás jövője, minél régebb óta van velünk. A legújabb dolgok átlagosan hamarabb is tűnnek el. Sokkal valószínűbb, hogy a XXII. században még mindig lesznek apácák és könyvek, mint az hogy lesz WhatsApp és tablet. A jövőben lesz szék és asztal, de lehet, hogy nem lesz plazmatévé és mobiltelefon.”
„Nem maradt fenn túl sok ezeréves találmány napjainkra. Azokat, amelyek velünk maradtak nehéz lenne pótolni – kerék, szék, kanál, olló, pohár, kalapács, könyv… Már a letisztult külalakjukban is van valami, amely nemet mond a rajtuk végrehajtandó gyökeres változtatásoknak. Sok próbát kiálltak már – legfőképp az évszázadokét -, és nem sikerült olyan eszközöket találni, amelyek hatékonyabban láthatnák el a funkcióikat, egyedül az elkészítésükhöz szükséges alapanyagok változtak picit az idő múlásával. Az élet azon apró területén, ahol használjuk őket, a tökéletességet súrolják. Ezért gondolom azt, hogy mindig a könyv marad az olvasás első számú eszköze – vagy valami hozzá nagyon hasonló, hisz a könyvek lényegében a nyomtatás feltalálása előtt is olyanok voltak, mint ma.” (395. o.)

„Soha senki nem vágyott azonban kényszeresen arra, hogy az új találmány elsőpörje a régit. Ahogy ma is jól megfér egymás mellett a papíralapú könyv és az e-book-olvasó, úgy használták egy idejűleg századokon keresztül a tekercseket és codexeket is.” (408. o.)

„Húsz évszázadon át, egészen a tabletek és az e-könyvek közelmúltbéli megjelenéséig nem érte az olvasókat a könyv gyökeres alakváltozásából fakadó újabb megrázkódtatás.” (411. o.)

„Napjaink elektronikus könyve az ókori kéziratok szöges ellentéte: olcsó, megfoghatatlan, súlytalan, végtelen mennyiségben sokszorosítható, szervereken és adatközpontok tápegységein fellelhető, mindenki által hozzáférhető, ám szigorúan ellenőrzött.”
„Sokszor nem tudatosítjuk, de az írás-olvasás képessége és a közkönyvtárak fenntartása a társadalmi fejlődés alapvető eszközei, ezért a könyvtár a demokratikus berendezkedés egyik létfontosságú intézménye.” (445. o.)