Virtuális kiállítás Ligeti Lajos orientalista akadémikus születésének 120. évfordulója alkalmából
2022. október 28-án lett volna 120 éves Ligeti Lajos (1902–1987), a 20. századi magyar keletkutatás legtekintélyesebb, nemzetközi szinten is elismert, iskolateremtő alakja. A jeles évforduló alkalmából rendezett a nagy tudós életművéből emlékkiállítást az SZTE Klebelsberg Könyvtár Keleti Gyűjteménye, melynek alapját Ligeti magánkönyvtára képezi. A tárlat 2023. október 19-től közel 5 hónapon át volt megtekinthető a Klebelsberg Könyvtár BiblioTÉKA kiállítóterében – most elkészült a kiállítás virtuális változata is.
Ligeti Lajos 1902. október 28-án született a Nógrád vármegyei Balassagyarmaton. Elemi és középiskoláit is szülővárosában végezte, utóbbit a Balassagyarmati Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban, ahol 1921-ben kitüntetéses érettségi vizsgát tett. Ebben az évben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának latin-ógörög szakára, de érdeklődése már gimnazistaként is a magyar-török nyelvi és történeti kapcsolatok kutatása felé fordította. 1925-ben turkológiából doktorált, majd három éven át Franciaországban tanult tovább. Ligeti tudatosan képezte magát – francia mestereitől sinológiát, mongolisztikát és tibetisztikát tanult, hogy a magyar őstörténet keleti hátterét megfelelő mélységben tanulmányozhassa.
1928-ban hazatért Magyarországra, s elnyerve a Kultuszminisztérium és az Akadémia támogatását három évre a Kínához tartozó Belső-Mongóliába és Mandzsúriába utazott tanulmányútra. A honfoglalás előtti magyarság a régi ázsiai műveltségi körhöz tartozott, amelynek a török nyelvű népek mellett a mongolság volt másik jelentős képviselője – azonban míg a régi török szokásokat az iszlám elpusztította, addig a régi mongol műveltség a buddhizmus mellett és alatt megmaradt. Ezért ment Ligeti Belső-Mongóliába, ahol mongol nyelvi, történeti és vallástörténeti kutatásokat végzett – elsősorban lámakolostorokban.
Ligeti Lajos 1934-ben kapott katedrát a Kelet-ázsiai Tanszéken – s innentől kezdve pályája folyamatosan ívelt felfelé: 1936-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagjává választotta, 1939-ben nyilvános rendkívüli egyetemi tanár lett a Belső-ázsiai Intézetben, 1941-ben pedig rendes egyetemi tanári kinevezést nyert, egyúttal megbízták a budapesti egyetemen felállított Magyarságtudományi Intézet helyettes igazgatói teendőinek ellátásával is. 1942-től nemcsak a Belső-, hanem a Kelet-ázsiai Tanszék munkáját is irányította. 1947-ben lett az MTA rendes tagja, munkásságát 1949-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1950-ben elindította a magyar keletkutatás nemzetközi rangú folyóiratát, az Acta Orientalia-t, majd Németh Gyula nyugdíjazása után 1964-ben átvette a Török Tanszék vezetését is. 1969-ben újjászervezte a magyar orientalistákat tömörítő Kőrösi Csoma Társaságot s útjára bocsátotta annak periodikáját, a Keletkutatást. Ligeti Lajos 1972-ben vonult nyugdíjba, az iskolateremtő tudós egyetemi feladatait, a mongolisztika, a turkológia, a sinológia és a tibeti stúdiumok oktatását tanítványai vették át. Halála előtt egy évvel, 1986-ban jelent meg fő műve, A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban c. 600 oldalas nagymonográfiája. E korszakos alkotás – amelynek alapelveit még 1932-ben hirdette meg – a korai magyar történet kutatásának máig alapvető kézikönyve. A nagy magyar tudós 1987. május 24-én örökre lehunyta szemét Budapesten.
Tudományos életútjának, oktatómunkájának igen nagy jelentőségű szegedi vetülete is van: a József Attila Tudományegyetemen meginduló altajisztikai képzést segítendő, Ligeti felajánlotta magánkönyvtárát az egyetemi bibliotékának. Ennek egy része már 1974-ben a JATE-ra került, az állomány nagyobbik hányada pedig 1987 nyarán. Ebből az anyagból nyílt meg 1987. november 20-án a JATE Egyetemi Könyvtárának két földszinti helyiségében a Keleti Kabinet. A 4800 könyvből, 4300 különlenyomatból, kb. százféle hosszabb időszakot felölelő és mintegy százharmincféle szórványfolyóiratból álló gyűjtemény fő profilját – Ligeti Lajos kutatási területének megfelelően – elsősorban a mongolisztikai és turkológiai irodalom, valamint a tibetisztika és a sinológia képezi. Emellett azonban kisebb-nagyobb mértékben az orientalisztika szinte valamennyi ága képviselve van. A gyűjtemény anyaga elsősorban nyelvészeti jellegű, főként a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatásához és a preklasszikus mongol nyelvemlékek tanulmányozásához kapcsolódó szakirodalmat tartalmazza. A történeti és néprajzi munkák döntően azokra az íjfeszítő lovasnomád népekre vonatkoznak, amelyek a magyarság honfoglalás előtti történetében fontos szerepet játszottak. Bő irodalom áll rendelkezésre a tatárjárás időszakára vonatkozóan is. A vallástörténetet főként a sámánizmussal és buddhizmussal foglalkozó munkák képviselik. A történeti művek között egyedülálló a kínai császári dinasztiák kínai nyelven írt több száz kötetes története. Mintegy 400 kötetet számláló szótárállománya is igen jelentős – gyakorlatilag valamennyi keleti nyelv legfontosabb egy- és többnyelvű szótárait tartalmazza.
Azóta a Keleti Kabinet könyvállománya számos orientalista tudós könyvhagyatékával gyarapodott, de máig Ligeti Lajos könyvtára képezi a gerincét a Klebelsberg Könyvtár Keleti Gyűjteménynek.
Katona-Kiss Attila
régészeti és orientalisztikai szakreferens
SZTE Klebelsberg Könyvtár
Keleti Gyűjtemény
