Az etnográfus, akit nem ismer eléggé a világ: Herrmann Antal és hagyatékának jelentősége
Herrmann Antal 1851. július 30-án látta meg a napvilágot Brassóban. Tanulmányait Brassóban, Kolozsvárott, Bécsben illetve egyetemi évei végét Budapesten végezte. Kolozsvárott ismerkedett meg Meltzl Hugóval, akit a hazai összehasonlító folklórkutatás megalapítójának tekintenek. Ennek a találkozásnak az eredményeképp fordult Herrmann figyelme a népélet tanulmányozása felé. Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett. A németen és a magyaron túl beszélte a román, horvát, francia, olasz, spanyol és cigány nyelveket.
Bár korábban is foglalkoztatta a hazai népélet tanulmányozása, jelentősebb mértékben csak 1886-tól fordult e terület felé érdeklődése. Úgy vélte, hogy a különféle népcsoportok kultúrájának kölcsönös megismerése és tiszteletben tartása vezethet a békés együttéléshez. Kutatásai centrumában Erdély néprajza állt, azon belül is leginkább az eredeti cigányzenét vizsgálta, továbbá annak kapcsolatát a magyar zenével. 1886 nyarán, álruhában, sátoros cigányok közé épült be, hogy jobban megismerhesse kultúrájukat. Kutatási eredményei rendszeres publikálásával kivívta József főherceg figyelmét és későbbiekben barátságát, akinek szintúgy lényeges kérdés volt a cigányság oktatása és letelepítése.
Nevéhez fűződik az első magyarországi néprajzi folyóirat elindítása, az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn (1887-1907), illetve ennek magyar nyelvű változata az Ethnológiai Közlemények. A folyóirat létrejöttében segédkezett jóbarátja és állandó kalandortársa, Wlislocki Henrik, továbbá Katona Lajos, illetve anyagi támogatás nyújtásával József főherceg is. A folyóirat rövid időn belül óriási figyelmet és közmegbecsülést szerzett a tudományos szférában. A Cigánykutatók Nemzetközi Társasága (Gypsy Lore Society) hivatalos folyóirata lett az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn, Herrmann pedig a társaság főtitkára.
Munkásságának kiemelkedő pontjai közt tartják számon továbbá 1889-ben a Magyarországi Néprajzi Társaság megalapítását, fontos szerepe volt a néprajzi múzeumok létrejöttében, a magyarországi néprajzoktatás meghonosításában, valamint tevékenységének köszönhető 1929-ben a szegedi néprajzi iskola megteremtése. Tanítói munkássága visszavezethető egészen az 1870-es évek elejéig, azonban csak az 1890-es évek végén kezdett el tanítani a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen.1 Kinevezéséről jómaga így alkotott véleményt:
“A philosophiai facultás egyik nestora, Meltzl Hugó dr., az általános folklore-tudomány egyik megalapítója volt az én mesterem is. Az ő negyedszázad előtti magvetésének termése az én szerény néprajzi munkálkodásom. Tizenkét év óta a néprajznak úgyszólván agense vagyok. Agitáltam, administráltam, serkentettem és szerkesztettem. Fáradtságom nem volt egészen eredménytelen.”
Erdély Népei, 1898. 1(1-3.) 4.
1921-ben az egyetem Szegedre tette át székhelyét, így Herrmann is itt folytatta oktatói tevékenységét, de ténylegesen csak 1923-ban költöztek a városba feleségével. Bálint Sándor visszaemlékezésében így vélekedett arról az öt tanévről, amit Herrmann Antal a szegedi egyetemen töltött:
“…félvakon is nagy lelkesedéssel tartotta /1921-1926/ kevés hallgatójának – köztük József Attilának – a maga rapszódikus előadásait, amelyeket egy hosszú élet gazdag tudományos és történelmi tapasztalataival mindig tanulságos kitéréseivel és anekdotáival felejthetetlenül egyénivé tették.”
Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. I. rész In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75. 2. Szeged, 1976. 43.
1926. április 15-én hunyt el. Rendkívüli élete és vitathatatlan eredményei ellenére neve hosszú időre feledésbe merült. Kéziratos hagyatékára – melyet könyvtárunk, az SZTE Klebelsberg Könyvtár őriz – csak az 1950-es években vetült újra fény Pogány Péter (1923-1993) magyar irodalomtörténész, néprajztudós, folklorista által. Ezután az 1990-es években kapott újra nagyobb érdeklődést.
Rendkívül gazdag anyagról van szó, Erdős Kamill (1924-1962) etnográfus és nyelvész feljegyzései alapján 15 dobozt ölel fel a hagyaték, ebből kettő – a 3. és 4. doboz – tartalmazza a cigány kutatásokra vonatkozó dokumentumokat, de találhatunk egyéb néprajzi, közigazgatási és személyes jellegű iratokat is. Napjainkban egy bővebb szortírozás eredményeképp 23 doboz őrzi az állományt, melyből 13 csak a levelezéseit tartalmazza. A kutatási anyag jelentős része még feldolgozatlan, de az utóbbi években születtek olyan irományok, amelyek célja a hagyatéki anyag különféle területeinek megismertetése a nyilvánossággal. Ezek közül három, közvetlenül az egyetemhez köthető munkára hívnánk fel a figyelmet.
Kronológiai sorrendben haladva az első A sitiprinc: Horváth Rudolf cigány néprajzi kézirata (1911) című tanulmány, amelyet 2016-ban a Per Aspera ad Astra, 2018-ban pedig a Szeged című folyóirat publikált. Az értekezés Horváth Rudolf börtönből való szabadulási kísérletét tárja az olvasók elé. Horváth raboskodása alatt készítette a kéziratot, mely arra próbált rávilágítani, hogy tetteik eredendően neveltetésből és a cigányság kóborló életmódjából származnak. Az esszé megalkotója Varga András, az SZTE Klebelsberg Könyvtár nyugalmazott könyvtárosa, 1980-tól nyugdíjazásáig gondozta a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának régi könyves állományát. Kitartó munkájának eredményeképp (többek között) a Herrmann-hagyaték teljes egésze elérhető digitalizált változatban az SZTE Miscellanea repozitóriumban.
Következő ajánlónk egy 2021-ben megjelent három nyelvű szöveggyűjtemény Szemelvények Herrmann Antal mesegyűjtéséből címmel, melyet Bozóki Anna (az SZTE történelem-magyar szakos hallgatója volt) rendezett sajtó alá. A kötetben szereplő 10 mese a magyar mellett angolul és a romani nyelv lovári dialektusában került fordításra, hiszen céljai között szerepel az oktatás elősegítése mellett a kultúra megismertetése minél szélesebb közönséggel. Az eredetileg Herrmann-hagyatékban talált folklór gyűjtemény 361 oldalas, melyben 420 dalszöveg, 22 ballada és románc, 110 találós mese és 53 monda és mese kapott helyet. A mesék közt találhatunk világmagyarázatra szolgáló meséket, ezek egy válogatott rétege szerepel a szöveggyűjteményben leginkább, illetve eredetmondákat valamint tündérmeséket is.
Az Annával 2021-ben készült interjút, Eddig ismeretlen cigány mesékre bukkant az SZTE hallgatója címen az SZTE Alma Mater csapatának egy kollégája, Kósa Bogi készítette
Végezetül, Kelemen Zoltán A Tiszta szívvel eredete a 19-20. század fordulójának erdélyi cigány népköltészetében című előadását a 2023. augusztus 28-30. között Neohelicon – Acta Comparationis Litterarum Universarum összehasonlító irodalomtudományi folyóirat 50 éves évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi konferencián hallhatták a résztvevők. Az irodalomtörténész vizsgálatának tárgya, hogy József Attila költészetére befolyással lehetett-e az az időszak, amikor Herrmann Antal hallgatója volt az egyetemen. A Herrmann-hagyaték korábban már említett cigányfolklór-gyűjtéséből kerültek elő olyan dalszöveg töredékek, amik alátámaszthatják ezt a teóriát. A kutatással kapcsolatos eredményekről Panek Sándor beszélgetett az irodalomtörténésszel. Az interjú József Attila Tiszta szívvel című versének cigány néprajzi forrásait találta meg Kelemen Zoltán irodalomkutató címmel jelent meg a közelmúltban.
- Paróczy, K. (2001). Herrmann Antal emlékezete: Születésének 150. évfordulójára. Szeged, 13(7), 12-17. ↩︎
