John Banville: A tenger
Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!
Ritka szép szövege van. Nem mindenkinél szoktam örülni a tengeri kígyó hosszúságú mondatoknak, de nála igen. Mert értelmesek, értékesek, leíróak, tudnak adni, nem csak magyaráznak üres szavakkal. Minden irodalmi alapon leírt szónál figyelni kellene, hogy ne csak odavetett, tartalomkitöltő funkcióval indítsa útjára az alkotó, hanem adjon bele az energiájából, töltse meg mondandóval, legyen meg benne az az üzenet, az a titokzatosság, a gyönyörködtetni óhajtás adománya, amelyik legjobb esetben a művészet kifejezést kiemeli a kifejezés kategóriából.
Még annyi: azoknál a ténylegesen műveknek nevezett írásoknál szoktam pozitívumot érezni, amik hangulatukban kissé nyomasztó, letargikus hatást sugallnak. Ez egyben felemelő is tud lenni. Legjobb esetben. Kevésbé jó esetben marad a lehúzó, nem fordul át lélekemelésbe. Itt megtörténik a varázs. Nekem bejön.
Budapest: Geopen, 2009
