SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Kiss Attila kötete összességében izgalmas összefoglalója a reneszánsz bosszúdrámák kurrens nemzetközi és hazai kutatási eredményeinek, a szövegek alapos és figyelemreméltó elemzését adja. Legfőbb eredménye azonban talán az, ahogy képes termékeny párbeszédet teremteni a reneszánszkutatás, valamint a tárgyalt darabok hazai recepciója, színpadtörténete és a kortárs színháztudomány között.
A Hamnet úgy vázolja fel a drámaíró korai pályakezdését, családi hátterét, belső alkotói vívódásait, hogy a fókusz nem rajta, még csak nem is a címszereplő fiún, sokkal inkább Shakespeare feleségén, a regénybeli Agnesen van. Shakespeare úgy válik tehát az O’Farrell-könyv kulcsalakjává, hogy valójában végig mellékszereplője a Hamnetnek, Maggie O’Farrellt pedig mintha jobban izgatta volna a szerelem, elszigeteltség, kibontakozás, gyász stációit végigjáró feleség alakja, aki szerinte nem mellesleg nagyban hatott egy páratlan életmű alakulására is.
Shakespeare felvállalja a csodát. Atwood gyanúba keveredik, hogy cinkelt lapokkal játszik, és az irreálisat adja el csodának. Nem biztos, hogy baj, mindenesetre gyanús – az olvasó zavartan tötyörög a fegyintézet kapuját őrző két tréfás ajtónálló előtt, akik folyton hagyják magukat átverni: őket veri át a szerző, vagy engem, vagy magát? Mindenféle átverésre vevők vagyunk – jó volt olvasni.
A „Nem fénylik, mint a Nap” egy Will nevű, lázadozó tizenévesről szól, aki elindul Londonba egy jobb élet és szerelem reményében, és aki később megírja a Rómeó és Júliát, a Hamletet és még számtalan legendás művet és sort, miközben az irodalmi zsenik meglepően hétköznapi életét éli. Shakespeare születésének négyszázadik évfordulója előtt tisztelgett Burgess ezzel a kor- és karakter rajzzal, ami olyan élesre sikerült, hogy a lapokról párolog a XVI. századi London bűzének és a tintának a keveréke. Ez egy letehetetlen regény, egy főhajtás és egy ritka esete annak, amikor az életrajz írója ugyanolyan érdekes, mint akiről ír. Ajánlom mindenkinek, aki akár egyszer is hallotta már Shakespeare nevét.
Géher István Shakespeare-esszéi az életről szólnak, ez a 37 színpadi mű létünk teljes enciklopédiája. Élethelyzetek, emberi kapcsolatok, erkölcsi konfliktusok példatára. Megtalálható benne minden, ami az élethez kell. Nemcsak Shakespeare rajongóknak lehet érdekes olvasmány.