Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Nagyon szórakoztató, izgalmas könyv. Egy elképzelt jövőben játszódik és a főszereplő életét követi végig egy élet-halál küzdelemben.
Cimke: társadalomkritika
Viktor Pelevin: Generation P
És persze van még valami, ami 1999-ben nem volt több jellegzetesen pelevini agymenésnél, mára azonban minden további nélkül elérhető a hozzá szükséges technológia. Azokban a fejezetekkel, amelyekben Babilen szembesül azzal, hogy mindaz, amit a tévében lát – ide értve a világot irányító személyiségeket és az átlagemberek életét befolyásoló globális konfliktusokat is – nem több virtuális illúziónál, Pelevin hátborzongató módon jósolta meg azt a világot- a Mát – amikor minden eddiginél jobban elmosódik a határ a valóság és a bullshit között.
George Orwell: Állatfarm
Egy disztópikus köny a fasizmusról. Nagyon lebilincselő és elgondolkodtató. Minden korszakban megállja a helyét.
Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyek
A „Harcosok klubja” írója ebben a regényében az emberek örökös tökéletességre törekvését és menthetetlen színpadiasságát figurázza ki tömör prózájával, szerethetetlen karakterekkel és a sorok között végigfutó, aggasztó kérdéssel: ” Mi is ilyenek vagyunk?” Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit megbotránkozni az emberi faj abszurditásán.
George Orwell: 1984
A 20. század disztópiája, mely napjainakban egyre aktuálisabb. Az állam teljes uralmából, az elszemélytelenedésből és a kitartó, ám hiábavaló reményből összegyúrt remekmű bármelyik olvasót magával ragadja.
Fredrik Backman: Egymás ellen (Björnstad 2.)
Többször gondolkodtam már azon, vajon mi a titka Backmannak? Miért van az, hogy olyan sok és sokféle embernek bejön? Mert persze egyszerű azt mondani, hogy jól ír… de ugyan ez mit is jelent ebben az esetben?
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Chuck Palahniuk egyszerű, velős mondatokban mesél, kissé lázálomszerűen ugrálva, de aki ismeri már a történetet, annak egy pillanatra sem fognak gondot okozni a hirtelen váltások – és ez a zseniális adaptálást dicséri –, szinte pörögnek a filmkockák a szemed előtt. Hatásos és jól megfilmesíthető anyag, de az író művészi magaslatokkal nem fárasztja magát, sokkol a nyerseségével és képtelen vízióival. Cselekményességével inkább forgatókönyvszerű, a leírások inkább szimbolikusságuk miatt szerepelnek, a monológok filozofikussága egyszerűségre törekszik, hogy mindenki megértse és magáévá tehesse őket. Így viszont a regény gyorsan és addiktívan olvasható.
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék (Björnstad 1.)
Azt hiszem, Backman ezzel a könyvével egyszerűen szintet váltott.
Victor Hugo: A nyomorultak
Hosszú könyv, de nagyon megéri. Van benne minden ami egy számomra jó könyvben szerepel, hűség, izgalom, egy kis szerelem, tisztesség és rengeteg komoly tanulság.
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Mark Twain egyszerűen zseniálisat alkotott; micsoda képzelet, micsoda mesélőke, micsoda fordulatok… Atyaég! Nevettem, izgultam, sírtam… és borzalmasan élveztem.