SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az ég madarai posztapokaliptikus miliőben játszódó, prózát és lírát leleményesen vegyítő, meditatív hatású regény. Tulajdonképpen tekinthetünk rá izgalmas gondolatkísérletként is, mely arra próbál választ találni, vajon a totális egyedüllét állapotában mégis meddig maradhat ember az ember?
Egyszerűen bizarr, elképesztő, de ugyanakkor elgondolkodtató krimi, 10 egymásnak teljesen idegen ember titokzatos haláláról és annak leleplezéséről.
Elif Shafak regényében egy török és egy görög fiatal szeret egymásba ebben a megosztó és tragikus történelmi időben, a múlt terheit azonban később nemcsak nekik kell cipelniük, hanem a gyereküknek is.
Klune története nem csak egy fantasztikus elemeket tartalmazó mese. Bemutatja, hogy az előítéleteken túllépve igazán varázslatos dolgokban lehet részünk.
Raphaël kutatás közben sötét titkokra talál, de kerekedik a 2000-es évek elején induló, majd 2018-ban folytatódó véres bűnügyi történet Mathilde, egy köteg szerelmes levél, a könyvesbolt tulajdonosa és Fawles elbeszélése alapján is. Minden elbeszélő új, váratlan részletekre világít rá, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem tudjuk többé letenni a regényt.
Megítélésem szerint a regény hangvétele alapvetően eltér attól, amit Christie-től megszokhattunk. Ebben az esetben sokkal több a belső monológ, ami a mondatok hosszúságában és a szóhasználatban is eltér az események olykor kissé szikár leírásától, ráadásul hiányzik a detektív figurája is. Arról nem is beszélve, hogy a „mindenki mindenre és mindenkire gyanakszik” megoldásnak köszönhetően a Tíz kicsi néger műfajilag sokkal közelebb áll a rém-, mint a detektívregényhez.
A kötet egy kicsiny sziget moccanás mentes hétköznapjairól szól, amiben tarkábbnál tarkább, hóbortos karakterek és egy ártatlan, a világot és más embereket nem ismerő kislány éli eseménytelen életét. Olyan atmoszféra lengte körül a könyvecskét, ami ritkán vonja ölelésébe az olvasót.
Az író ebben a regényében a XVIII. századba, a híres Bounty-lázadáshoz nyúl vissza, de a történelmi esemény számára csak kiindulási pont, a cselekményt szabadon formálja a tőle megszokott lebilincselő stílusban.