T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Klune története nem csak egy fantasztikus elemeket tartalmazó mese. Bemutatja, hogy az előítéleteken túllépve igazán varázslatos dolgokban lehet részünk.
Cimke: sziget
Guillaume Musso: Az írók titkos élete
Raphaël kutatás közben sötét titkokra talál, de kerekedik a 2000-es évek elején induló, majd 2018-ban folytatódó véres bűnügyi történet Mathilde, egy köteg szerelmes levél, a könyvesbolt tulajdonosa és Fawles elbeszélése alapján is. Minden elbeszélő új, váratlan részletekre világít rá, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem tudjuk többé letenni a regényt.
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Megítélésem szerint a regény hangvétele alapvetően eltér attól, amit Christie-től megszokhattunk. Ebben az esetben sokkal több a belső monológ, ami a mondatok hosszúságában és a szóhasználatban is eltér az események olykor kissé szikár leírásától, ráadásul hiányzik a detektív figurája is. Arról nem is beszélve, hogy a „mindenki mindenre és mindenkire gyanakszik” megoldásnak köszönhetően a Tíz kicsi néger műfajilag sokkal közelebb áll a rém-, mint a detektívregényhez.
Mette Jakobsen: Minou szigete
A kötet egy kicsiny sziget moccanás mentes hétköznapjairól szól, amiben tarkábbnál tarkább, hóbortos karakterek és egy ártatlan, a világot és más embereket nem ismerő kislány éli eseménytelen életét. Olyan atmoszféra lengte körül a könyvecskét, ami ritkán vonja ölelésébe az olvasót.
Robert Merle: A sziget
Az író ebben a regényében a XVIII. századba, a híres Bounty-lázadáshoz nyúl vissza, de a történelmi esemény számára csak kiindulási pont, a cselekményt szabadon formálja a tőle megszokott lebilincselő stílusban.