Abdulrazak Gurnah: Paradicsom
A sors különös iróniája és Gurnah tanmeséje az, hogy Yusuf talán fel sem fogja: a Paradicsom végig ott volt előtte Aziz bácsi kertjében, de messze el kellett utaznia ahhoz, hogy megtalálja – majd rögtön el is veszítse.
A sors különös iróniája és Gurnah tanmeséje az, hogy Yusuf talán fel sem fogja: a Paradicsom végig ott volt előtte Aziz bácsi kertjében, de messze el kellett utaznia ahhoz, hogy megtalálja – majd rögtön el is veszítse.
Az erőszak, a halál vagy éppen a magány témáiról érzelgősség nélkül, sallangmentesen írni nem kockázatmentes kihívás, Kiss Tibor Noénak azonban sikerül. Legújabb regényében páratlan tudatossággal jár körül súlyos kérdéseket, miközben elemi erővel hat az olvasóra. Egy Baranya megyei faluban vagyunk, ahol a harmincas narrátor saját múltjának képei közt bolyong, míg férje a messzi Szibériában kutat. Hogyan lehet feldolgozni az elfelejthetetlent? És van-e esély a megbocsátásra?
A nehezített pályán történő felnövekvés egy kislányból nővé érő, lángolóan vörös hajú főhős története, aki a benne lakozó düh és elszántság elegyéből tüzeket gyújt maga körül, amerre jár.
Egy perverz és nárcisztikus főhős és egy kegyetlen és nárcisztikus politikai-társadalmi berendezkedés tárul elénk ebben a könyvben, amelynek olvasója hosszas oknyomozás után tudja csak felfejteni, hogy mi lehetett az a pont, ahol az egyszerű hétköznapok felett átvette az irányítást a gonosz banalitása, és ahol a mindennapi élet egyszer csak átcsúszott disztópiába.
A regénynek vannak fontosabb szereplői, de nincs kiemelt központi szereplője, a cselekményt a bűn, az ahhoz fűződő viszony, valamint a normál hétköznapokban megjelenő Gonosz szervezi. És ahogy a legnagyobb paráztatók, most Nádas is abból indul ki, amit a mindennapokból jól ismerhetünk: mit kezdünk a kontrollálhatatlan ösztönökkel, amelyek alakítanak minket.
Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.
Kalapos Éva Veronika legújabb regénye, az F mint rendkívüli érzékenységgel viszi színre társadalmunk alsó középosztálybeli rétegének világát mind szociális, mind lélektani értelemben. A regény viszont a szereplők mindennapjainak realisztikus ábrázolásával párhuzamosan rendre beléptet jól azonosíthatóan fikcionális elemeket is, így nemcsak Fema, a főszereplő képtelen értelmezni az eseményeket és veszíti el fokozatosan realitásérzékét, hanem mi, az olvasók is.
Nagyon szép, egyszerűen megírt történet egy szerelemről, ami dacol a társadalmi konvenciókkal. Korhű, valóságos és könnyű szeretni.
Hosszú könyv, de nagyon megéri. Van benne minden ami egy számomra jó könyvben szerepel, hűség, izgalom, egy kis szerelem, tisztesség és rengeteg komoly tanulság.