Cimke: magyar irodalom

Tóth Krisztina: Fehér farkas

Ha a lakás metaforával szeretnék élni – mely a Fehér farkas című kötetben kimondottan erőteljes –, azt is mondhatnám: Tóth Krisztina minden novellájával egy-egy ajtót tár fel. Ezeken az apró réseken bekukucskálva tizenhat történetszelet sejlik fel előttünk, csontig hatoló, húsba metsző elevenséggel. A valóság éles, mélyreható darabkái ezek, melyek a jelenből kiragadott, kimerevített és összefűzött képkockák láncolatán keresztül pont úgy vezetnek le a lélek mélységeibe, ahogyan a nyitónovella főszereplője ereszkedik alá a liftakna magányába.

Oravecz Imre: 1972. szeptember

Az itt szereplő kilencvenkét „egy lélegzetvétellel” elolvasható, egymondatos prózavers olyan természetességgel, átgondoltsággal és lendülettel képes megjeleníteni magát a hétköznapokban megjelenő szerelmet, ami gyakorlatilag utánozhatatlan. Az egyik legelképesztőbb ezekben az átlagosan tizennyolc-húsz sornyi szövegekben az, ahogy megjelenik bennük a szerelem egésze: az első szikrázó pillanatoktól, a mindent háttérbe szorító lángolástól kezdve, az egyre szürkülő és átlagosabbá váló hétköznapokon át a hol fájdalmas, hol végső megnyugvást hozó búcsúig.

Csukás István: Évszakom ​a szerelem

Bevallom őszintén, mostanáig nem is tudtam, hogy Csukás István a nagyszerű meséin kívül verseket is írt. De még milyeneket! Csodálatos, megható, elgondolkodtató költeményeket. Szívet, szemet gyönyörködtető költői képei hol mosolyra fakasztottak, hol könnyeket csaltak a szemembe. A kötet ajánlójában olvastam, hogy valaki nászajándékba Csukás István szerelmes verseinek gyűjteményét kapta, és azóta az egyik lehető legjobb nászajándéknak tartom.

Géczi János: A tenyérjós

Géczi János legújabb regényének szereplői extravagáns karakterek. Néhány markáns tulajdonságot, külső vagy belső karakterjegyet leszámítva az egyes személyiségek érezhetően írás közben formálódtak. A kezdetkor bizonytalan körvonalak fejezetről fejezetre élesebbé válnak, de a kontúrok később sem illeszkednek a formákhoz.

Ottlik Géza: Iskola a határon

Az Iskola a határon a magyar posztmodern előszobája. Fájdalmasan gyönyörű alkotás, benne mindennek jelképes szerepe van. Bemutatja néhány kamaszfiú szemén keresztül, hogy milyen is felnőtté válni, majd felnőttként visszanézni mindenre. Hogyan változik meg minden az idő múlásával, és a múlthoz viszonyított érzéseink. Mert bármennyire fáj, de csodálatos módon minden úgy van jól, ahogy van.