J. K. Rowling: Harry Potter sorozat
Minden egy fiúval kezdődött, aki 11 évesen megtudta, hogy varázsló. Innen pedig egy olyan utazás, ami mindenkinek mást adott.
Cimke: mágia
J. K. Rowling/Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
Maga a könyv bár rövid, sok apró érdekes vagy furcsa lényt rejt, Harry, Ron és Hermione „kommentárjaival” fűszerezve, még teljesebbé téve így a rajongói élményt.
Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
Snorri és Jalan párosa továbbra is ütős, de véleményem szerint azért viccesebb szituációkat eredményezett a korábbi fordított helyzet, amikor is Jalan volt a fényesküdött és Barakiel boldogította. Nem tett rosszat a női szereplő bevonása a történetbe, Kara jó karakter.
Neil Gaiman: Csillagpor
Tündérmese happy enddel felnőtteknek. Ez az eset volt, amikor a filmet hamarabb láttam, mint a könyvet olvastam. A film kellemes, nézhető, és igen pontosan követi a könyv cselekményét, sokat nem vesz el és nem ad hozzá. Tehát ilyen szempontból sok meglepetést nem tartogatott, de Gaiman stílusa és humora igazán élvezetessé tette az olvasást.
Brent Weeks: Az árnyak útján (Éjangyal-trilógia 1.)
Brent Weeks egy olyan világba vezeti az olvasót, ahol a mocsok, az erőszak, a korrupció mindennapos, ahol az alvilágé a vezető szerep. Ebből a barnás-szürkés-nyirkos világból akar kitörni a főhőse Azoth, aki elhatározza, hogy mivel nem akar többé félni, olyan lesz, mint Durzo Blint, a legjobb veszejtő, ergo orgyilkostanoncnak könyörgi magát a mesterhez.
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett
Nekem tetszett, nem egyformán a 3 könyv, de határozottan érdemes elolvasni. A szamarkandi amulett és a Ptolemaiosz kapuja ügyesebb, a második rész lagymatagabbra sikerült. Itt is igaz az, hogy amitől egy regény jó lehet, azt egy fantasy is tudhatja (ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ne legyünk finnyás sznobok). Többen megjegyezték, nem értik, miért nem lett olyan sikeres (itthon), mint a Potter könyvek.
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Ezt nagyon ügyesen sikerült összerakni. Gyönyörű kiadvány az én színvilágommal; a realista regényekre emlékeztető távolságtartó, tárgyilagos stílus; nézőpontokat és idősíkokat váltogató elbeszélőtechnika és a koktélcseresznye a tejszínhabon: egy romantikus szerelmi történet kis mágiába csomagolva.
Ben Aaronovitch: London folyói
A történetvezetés egy kicsit gyenge lábakon áll, némiképp ad hoc jellegű. A pasas viszont hihetetlenül szórakoztatóan ír, valószínűleg egy teafőző használati utasítását is eladhatóvá tudná tenni (és nem csak angoloknak!).
Moskát Anita: Horgonyhely
A Horgonyhely nem ereszt. Kifejezetten érdekesnek tartom az alapötletet, amit Moskát Anita vázol a könyvében, egy világot, ahol a helyváltoztatás csakis a terhes nők privilégiuma.
Mark Lawrence: Bolondok hercege
Lawrence előző sorozata is ütős volt, bár az én lelkesedésem kevéssé szárnyalt, mint az átlagé, érdekes és ötletes írónak találtam, de hiányzott a húb*meg,eznagyonjóvolt érzés. Azt hiszem, ezt itt többen meg fogják találni. Új trilógia, új főszereplők ugyanarra a Tövisek térképre és időszakra felhelyezve.