Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék (Björnstad 1.)
Azt hiszem, Backman ezzel a könyvével egyszerűen szintet váltott.
Cimke: kortárs
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Gaiman a mesék, a mitológia, és a fantasy egyik nagy művelője. Ezzel a kötettel most összeszedték az összes nem fantasy jellegű írását, cikkeket, interjúkat, beszédeket. Miközben pedig ezeket olvassuk, bepillantást nyerhetünk az író fejébe, hogyan gondolkodik hitről, a világról, a vallásról, a pénzről, vagy épp a könyvtárakról.
James S. A. Corey: Nemezis játékai (Térség 5.)
Úgy tapasztalom, ez a sorozat egyre jobb lesz. Különösen most, hogy a kedvenc szereplőim múltja került előtérbe – régi adósság volt ez már…Kedvenc hajónk kedvenc legénysége adja a szokásos nézőpont váltós történetmesélés alapját
Janne Teller: Semmi
Bár a regény kis méretű, mégis rengeteg mindent takar. Hova képes eljutni egy csoport a nyomás hatására? Hogy lesz egy kezdetben ártalmatlan játékból egy kontrollálhatatlan eseménysorozat.
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben
Mindenkinek ajánlom a könyvet aki szereti Erdélyt, a múlt század elejének világába repíti az olvasót. Számomra a személyes kötődés miatt is kedves.
Sjón: A macskaróka
Hihetetlen sűrű kis könyvecske, a vadász, a vad, a sorsok és az északi hiedelmek összefonódásáról. Az első lírai fejezetek kevésbé fogtak meg, a könyv második része viszont kéri az olvasást. Érdemes egy rövid délutánt rááldozni.
Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
Snorri és Jalan párosa továbbra is ütős, de véleményem szerint azért viccesebb szituációkat eredményezett a korábbi fordított helyzet, amikor is Jalan volt a fényesküdött és Barakiel boldogította. Nem tett rosszat a női szereplő bevonása a történetbe, Kara jó karakter.
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Különös könyv. Nem sokat tudok az autistákról, de nem teljesen így képzelem el a világuk működését, egy gyógypedagógus/ápoló/pszichológus nyilván több ponton bele tudna kötni a történetbe. Mindemellett szívfacsaróan szórakoztató olvasmány.
Szabó Magda: Az ajtó
„Az ajtó lényegében az első nagy civilizációkkal egyidős, ősrégi szimbólum: egyszerre a ki- és a bezártság, az izgalmat csiholó titok és a biztonságot adó magány, a kifürkészhetetlenség és a megismerés lehetőségének jelképe; éppúgy a világba lépésé, mint a halálé. „