SZTE Klebelsberg Könyvtár
Ahogy a Kézbesíthetetlen szerelemből is kiderül, az írónőt elsősorban hétköznapi emberek belső folyamatai érdeklik, a politikai vagy történelmi fejlemények legfeljebb csak háttérként jelennek meg írásaiban. A külső valóságtól azonban – néhány szürreális elem megjelenése mellett – nem szakad el, márpedig a kínai valóság a lenyűgöző iramú fejlődés ellenére kőkemény tud lenni.
Ai Weiwei memoárt írt 1000 év öröm és bánat címen, hogy elmondja fiának a történetét, amiből kihagyhatatlan a jobboldali költő, Aj Csing nagyapa élete: huszadik századi családtörténet, ami megmutatja, az autokrata elnyomásban a művészet valódi túlélési technika.
A tizennyolc novella legtöbbje sci-fi, a fantasy és a mágikus realizmus műfaja visszaszorul, emellett a személyesség és érzelmesség ebben a kötetben jóval kevesebb szerepet kap, holott a hívószavak megegyeznek: Isten, haza, család. Csak az istenek itt digitális szörnyek, akik a bolygó pusztulásán vagy annak megmentésén feszülnek egymásnak, a haza egy elhagyott, majd újra terraformált bolygó vagy egy emlékkép a fizikai síkról, a család egy adathalom, amelyben a mintázatok nem a formális logika szerint ismétlődnek és öröklődnek tovább.
Ebben a könyvben egy orvos életének egy részletét ismerhetjük meg, akit ugyan orvosként, de nem a szakmájában alkalmaznak. Lakókörnyezetében, az alsóbb társadalmi rétegekben midenki megélhetésért küzd, hogy önmagát, netán családját méltó módon eltarthassa, néha még az erköccsel is szembeszegül, a könyv végén egy szürrealista fordulattal, amikor mindeki megérti a dolgok miértjét-utólag…
Érdekes vállalkozás könyvet írni Vu császárnéról, aki az egyetlen hivatalosan is elismert női császára volt Kínának, és a legendák szerint kegyetlen és törtető asszony volt. Weina Dai Randel viszont azt az utat szerette volna bemutatni, amit Mej megtett, amíg végre elérte, hogy a császár főfelesége lehessen.