SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Nekem nagyon beletalált az ízlésembe, bejöttek a különböző narrációhoz köthető eltérő stilisztikájú szövegrészek, az előre utalások, amiből a figyelmes olvasó következtethet a regény végkifejletére, a hangulata, a karakterek… szóval egyben van az egész.
Ez azért nem egy könnyed olvasmány. Összecsaptak a világrendek, Kivirähk felvonultatott minden lehetséges opciót, főként a szélsőséget. A múlthoz görcsösen ragaszkodó észteket, a hódító európai értékrendet gondolkodás nélkül elfogadó faluba költöző észteket – közös bennük az elvakultság, az ostobaság.
Lawrence előző sorozata is ütős volt, bár az én lelkesedésem kevéssé szárnyalt, mint az átlagé, érdekes és ötletes írónak találtam, de hiányzott a húb*meg,eznagyonjóvolt érzés. Azt hiszem, ezt itt többen meg fogják találni. Új trilógia, új főszereplők ugyanarra a Tövisek térképre és időszakra felhelyezve.
Egy ikerpár, és egy bajbajutott lány, aki tud beszélni a holt lelkekkel, és segít átkelni nekik. Könnyed romantikus kikapcsolódás, őszi színekkel, és hangulattal, igazi érzésekkel.
Disztópiáról van szó, 2044-et írunk. A valóság, a való világ rossz lett. Az emberek szegények, konténerházakban laknak, éheznek. A „menekülést” egy nagyon aprólékosan kifejlesztett, és teljesen valósághű virtuális valóság jelenti: az OASIS.
Csodás középút Az éhezők viadala és a Szép új világ között. Csurgó Csaba végre gondolt azokra is, akik szellemileg megértek a depresszívebb rendszerek felfogására, de azért nem akarnak egyből beleugrani az elnyomás legmélyebb bugyraiba.
Hangulatos esti mesének indul, de idővel izgalmas és fordulatos varázsvilág lesz belőle.
Hát ez egyszerűen zseniális volt! Ez a történet egészen új volt számomra, mármint abban, hogy nem igazán találkoztam még Tarot-kártyás történettel. De ez, ez egyszerűen hihetetlenül ötletes, leleményes!
Csodaszép borítóval, egy mesés fantasy, egy magyar írónő tollából, ami magyar vidékeken is játszódik. A történet több szemszöges, a szereplőink karakteresek, a történet pedig nem kiszámítható.
„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2×2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt.