SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Igazán különleges memoár, mondhatni a kortárs irodalomban egyedülálló. Egy nagy volumenű nő mutatja be az életét, tárja fel előttünk az emlékeit. Mindezt olyan árnyaltan és érzékletesen, amitől az olvasó késztetést érez, hogy átértékelje a saját életét. Ajánlom minden hölgy olvasó figyelmébe ezt a művet.
Az állhatatos hercegnő ismét egy varázslatos mese Philippa Gregory tollából. Az írónő egy magával ragadó történetet tár elénk a Tudorok titkokkal átszőtt udvarának és Spanyolország titokzatos történelmének feltárásával.
Violet és Finch az óratoronynál találkoznak. Hogy ki ment meg kit, nehéz megmondani, de egy iskolai feladat során együtt kell dolgozniuk, és közben felfedezik a környéket. Történet egy fiúról, aki bipoláris zavarral küzd, és egy lányról, aki a gyászát alkotásba folytja. Elgondolkodtató, de nagyon szerettem.
Minden egy fiúval kezdődött, aki 11 évesen megtudta, hogy varázsló. Innen pedig egy olyan utazás, ami mindenkinek mást adott.
Maga a könyv bár rövid, sok apró érdekes vagy furcsa lényt rejt, Harry, Ron és Hermione „kommentárjaival” fűszerezve, még teljesebbé téve így a rajongói élményt.
Snorri és Jalan párosa továbbra is ütős, de véleményem szerint azért viccesebb szituációkat eredményezett a korábbi fordított helyzet, amikor is Jalan volt a fényesküdött és Barakiel boldogította. Nem tett rosszat a női szereplő bevonása a történetbe, Kara jó karakter.
Különös könyv. Nem sokat tudok az autistákról, de nem teljesen így képzelem el a világuk működését, egy gyógypedagógus/ápoló/pszichológus nyilván több ponton bele tudna kötni a történetbe. Mindemellett szívfacsaróan szórakoztató olvasmány.
Alapvetően jó volt. Ezen a köteten jobban érződött, hogy YA kategóriában indul a könyv. Azért is, mert itt egy kamaszlányka felnőtté válását kísérjük végig, ahogy az idegesítő, mindenkit elutasító, indulatos csajból félig-meddig felnőtt lesz. Felnőtt és harcos. Amit kedvelek Abercrombie regényeiben, hogy nem hagy illúziókat, viszonylag realista módon kezeli a hőseit és azokat a helyzeteket, amikbe beledobja őket.
Egy szál, egy nézőpont, egy főhős, egyenes történetvezetés – ezek a fő jellemzők. És bevallom őszintén, jól esett végre olyan fantasyt olvasni, ahol nem fulladunk bele a mellékszereplők tengerébe, nem kell a függeléket lapozgatni, hogy ki kivel van, csak egyszerűen hagyja az ember, hogy sodorja a történet. Mert ez is lehet jó.
Tündérmese happy enddel felnőtteknek. Ez az eset volt, amikor a filmet hamarabb láttam, mint a könyvet olvastam. A film kellemes, nézhető, és igen pontosan követi a könyv cselekményét, sokat nem vesz el és nem ad hozzá. Tehát ilyen szempontból sok meglepetést nem tartogatott, de Gaiman stílusa és humora igazán élvezetessé tette az olvasást.