SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Most is adva van egy talpraesett, boldogságra vágyódó arisztokrata lány és egy bukott angyal hozományvadász márki. Van itt is szerencsejáték klub, vannak testvérek, akikről gondoskodni kell, van nagyon gonosz szereplő, akivel el kell bánni. Van némi verekedés, van egy barátzónában ragadt kedves fiú, és vannak további érdekes klubtulajdonosok, akikből majd jó folytatásokat lehet írni.
És persze van még valami, ami 1999-ben nem volt több jellegzetesen pelevini agymenésnél, mára azonban minden további nélkül elérhető a hozzá szükséges technológia. Azokban a fejezetekkel, amelyekben Babilen szembesül azzal, hogy mindaz, amit a tévében lát – ide értve a világot irányító személyiségeket és az átlagemberek életét befolyásoló globális konfliktusokat is – nem több virtuális illúziónál, Pelevin hátborzongató módon jósolta meg azt a világot- a Mát – amikor minden eddiginél jobban elmosódik a határ a valóság és a bullshit között.
A könyv cselekménye egészen a Teremtésig nyúlik vissza, ahol megismerjük főszereplőinket: Azirafaelt, az angyalt és Crowleyt, a démont. Majd nagyot ugorva az időben a 70-es 80-as évek Angliájában találjuk magunkat. 6000 évvel azután, hogy minden elkezdődött, úgy tűnik, közelít a világvége: az Antikrisztus megszületett, és ahogy betölti a 11 éves kort, birtokába kerül természetfeletti hatalmának, és előidézi az Apokalipszist. Az Alvilág szolgái gondoskodtak róla, hogy megfelelő helyre kerüljön, vagy legalábbis ők így hitték, viszont egy sátánista apácarend, egy kelletlen démon és egy angolabbnál is angolabb házaspár kissé összekuszálta a szálakat.
Minden falusi kocsmának van egy Ferusa, egy kiapadhatatlan sztorikútja, egy örök kocsmabútora, aki annyira odanőtt a pulthoz, mint a papír poháralátét, amit öt éve nem tud megmozdítani senki a sörragacsos falapon, persze nem is jutna eszébe ezzel próbálkoznia senkinek, pont úgy jó az, ahogy van.
Az biztos, hogy nem könnyű ennél ambiciózusabb és sokrétűbb sci-fit mondani – a Háromtest-trilógia óriási irodalmi teljesítmény, fenséges és félelmetes, grandiózus és emberi, provokatív és gondolatébresztő. Megkockáztatom: korszakos remekmű.
Raymond Chandler Asszony a tóban című regénye olyan, mint egy ravasz bűvésztrükk: első pillantásra egyszerűnek tűnik, csak a végén ébredsz rá, hogy átvertek a palánkon.
Ez egy jófajta régimódi romantikus regény, nyári olvasmánynak jó szívvel ajánlom. Vannak benne nehéz témák, de nagy mélységeket ne várjunk, ellenben a családi kapcsolatok tényleg tűpontosak. Megvan benne a fájdalom és a múltfeldolgozás, de nem olyan nagyon szenvedős, mint egy NA.
Volt kamaszkoromban egy komolyabb Austen korszakom, amikor emlékeim szerint minden könyvét elolvastam, de ebből semmire sem emlékeztem. Nem egy ismert regény, lehet, hogy nem is olvastam anno, vagy csak nem voltam elég érett, hogy értsem. Most nagyon tetszett Anne bölcsessége és gondolkodásmódja. Még mindig imádom Austen stílusát, a gyönyörű mondatait, tájleírásait, jellemeit.
Ebben a történetben az az izgalmas, hogy bár a gyilkolás művészetét tanulják a szereplőink, a valódi fenyegetés az életükből ered: van, akit előbb-utóbb utolér a múltja, és van, aki még mindig nem tudott leszámolni vele. A drogos víziók, a vérbő erőszak mellett viszont megismerhetünk pár súlyosan traumatizált lelket, akik közül néhányan már túl is vannak pár emberölésen, míg a többiek még csak most kezdik átlépni ezt a határvonalat.
A tinédzserkor alapból érzelmileg felfokozott időszak az ember életében, ezért nagyon fontos, hogy a problémákkal küszködő gyerekek megértsék: nincsenek egyedül. Greennek köszönhetően most olvashatnak egy olyan nekik szóló könyvet, amiben a protagonistának nem az elnyomó hatalmat vagy a gonosz varázslókat kell legyőznie, hanem a saját önpusztító gondolatait.