Kategória: Krimi

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit

A regény már címével és borítójával is egyértelműen jelzi, hogy paródia. A norvég ø betű használata, a téli tájban guggoló szerző képe, a fülszöveg (a meg nem írt regényekről, és az Oslótól délre, Szentesen született szerzőről) mind biztosít arról, hogy a humor lesz az uralkodó minőség a kötetben. Ebben nem is kell csalódnunk, hiszen Kőhalmi közel háromszáz oldalas szövege tobzódik a poénokban, szinte követhetetlenül, mondatról mondatra ontja az újabb és újabb szellemességeket. Már maga a főhős, a notórius kávé- és kéregzuzmószesz-fogyasztó Bjørnsen is komikus alak, de az őt segítő, szekrényben élő tizenöt éves kamaszlány, vagy egy nyomozó bal agyféltekéjével dolgozó beszélő kutya is meglehetősen furcsa figurák.

Susanna Jones: A csendmadár

A csendmadár olvasása különleges, lebegő élmény. Lassan csordogáló, mégis lebilincselően izgalmas trip egy beteg lélek legsötétebb bugyraiba. Ez az utazás, ha betalál, hosszú ideig az olvasóval is marad. Jóval az utolsó, sejtelmes és hidegrázós betűinek értelmezését követően is. Visszafogott, finom eszközökkel éri el a bőrünket bizsergető, halk katarzist. Akárcsak a csendes eső, a pocu pocu.

Charles Brandt: The Irishman – Hallom, szobafestő vagy

Ez a true crime regény kínálja ugyanis a titokzatosan eltűnt szakszervezeti vezető ügyéről szóló eddigi elméletek közül a leghitelesebbet: eszerint jó barátja, Frank Sheeran végzett Hoffával. A könyv azonban nem marad meg a teória szintjén, annál jóval több lesz. Gyakorlatilag Sheeran vallomása ez, amit a korábban gyilkossági nyomozóként és ügyészként is dolgozó Brandt rögzített magnóra több mint öt éven keresztül.

Anders Roslund-Stefan Thunberg: A kötelék

A kötelék kétségtelenül jól megírt könyv, de itt nem éreztem azt az elemi erőt, mint a Hajsza esetében. Persze szemét dolog egyiket a másikhoz hasonlítgatni, de mi más választása van ilyenkor az egyszerű olvasónak? Az elbeszélőtechnika ugyanazt a sémát követi, mint az első kötetben, időben és a nézőpontok között is váltogatva áll össze a történet. Továbbra is Leo és családja áll a fókuszban, a jól megérdemelt börtönbüntetésének leteltével vesszük fel az események fonalát. A skandináv krimik sosem csak krimik, legtöbben – én legalábbis – ezért szeretjük őket, és ez A kötelék esetében is igaz.

Réti László: Kaméleon

Kortárs író, aki nem mellesleg (ex)-rendőrként látta a rendőri munka mint komoly, mint abszurd oldalát. Ezen tapasztalatokat a tökéletlenül tökéletes Cameron Larkin nyomozó kalandjain keresztül meséli el, aki öniróniájával és szarkazmusával, no meg a hihetetlen nagy szerencséjével oldja meg az ügyet. Ha szereted a jó humorú könyveket, nem fogsz csalódni benne 🙂

Carlos Ruiz Zafon: A ​szél árnyéka

A tíz éves Daniel Semperet egy hajnalon antikvárius édesapja elviszi a titokzatos barcelonai könyvtárba, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, ahol örökbe fogad egy könyvet, amely döntő hatással lesz életére. Élete minden fordulatát a könyvnek köszönheti: a szerelmet, a barátságot, a veszélyes ellenfelet. A kalandokban gazdag történet végig feszültségben tartja az olvasót.

Andrej Kurkov: A ​halál és a pingvin

Érdekes világ ez, ahol az állatkert csődje miatt haza lehet vinni egy pingvint, ahol megszokott, hogy olyan hideg van, hogy novemberben befagy a folyó, ahol meg sem lepődnek, ha reggel lövöldöznek az utcán, ahol aknával védik a hétvégi házakat a betörők ellen, és ahol az emberek mindig sietnek, mert bármikor a fejükre omolhat egy balkon. Félelmetes világ ez, ahol az új zár sem akadályozza meg a maffiát, hogy éjnek évadjának betörjön a lakásodba, ahol a mentősöknél nincs más, csak egy Nospa, ahol a kórházban nincs elég orvos és ápoló, és az első kérdés az, hogy van-e pénzed, mert akkor kaphatsz amerikai csodainjekciót, egyébként mást nem tudnak tenni érted.

Robert McCammon: Egy fiú élete

McCammon azonban a szokásosnál egy fokkal árnyaltabban, urambocsá, okosabban, érzékenyebben nosztalgiázik. Nem csak a 12 éves Cory felnőtté válásának édeskeserű, mágikus realista történetét meséli el, hanem az ötvenes években egyfajta idealisztikus státuszba emelkedett, coca-colás, kisvárosos, „drágám, megjöttem”-es, vagyis az úgynevezett klasszikus Amerika bűnbe esésének, hanyatlásának (vagy talán csak szintén: felnőtté válásának) regéjét is.