Kategória: Humoros

P. G. Wodehouse: Diákélet ​St. Austinban

A könyv, ahogy más munkáinak ereje is abban a csodálatos komikus tehetségben rejlik, amelyet a különféle karakterek és párbeszédek megírásában mutat meg. Mindegyik karakter humoros túlzásnak tűnik. A kötet írásainak helyszíne a St. Austin gimnázium és annak kollégiuma. A pályakezdő P. G. Wodehouse korai, de annál szeretetreméltóbb írásai ezek, amelyekben azonban már jól észrevehető a későbbi érett alkotó humora és szellemessége.

Woody Allen: Tollatlan jószág

A többségében könnyed, mindenből – még szerzőjéből is – folyamatosan viccet csináló szösszenetei tobzódnak a kulturális utalásokban, de mindenféle intellektuális fölényeskedés nélkül. Eme írásokat át- és átszövik ugyan a történelem, a művészettörténet, az irodalom és a filozófia problémáinak néhány szavas említései, mégsem csak a beavatott kevesek, urambocsá, a sznobok érthetik meg.

David Safier: Jézus szeret engem

David Safier sorai azonban eloszlatták ezt a feltételezésemet, mert még ha nem is mindennapi a történet, és kissé furcsa a sztori a földi halandók számára, még sincs benne semmi gúnyolódás a hit vagy a vallás felett, legalábbis én nem éreztem ki belőle ilyet. Sőt: miután elolvastam a könyvet, az az érzésem támadt, hogy ez inkább egy olyan mű, ami modern nyelven íródva, kissé meseszerűen, néhol vicces, néhol megható történetbe ágyazva mutatja meg a jót és a hitet is.

Randall Munroe: Hogyan… : komoly, tudományos válaszok nagyon komoly hétköznapi kérdésekre

Elgondolkodtál már azon, hogyan építenél lávaárkot a házad köré? Felmerült már benned, mi a legcélszerűbb módja az űrből való postázásnak? Foglalkoztat a kérdés, hogyan lehet végrehajtani egy kényszerleszállást? Gyakran elmélkedsz azon, mi a legjobb módszer egy szelfi elkészítésére? Érdekel, hogyan befolyásolhatjuk az idő múlását? Szeretsz azon gondolkodni, milyen vastag Gruyère sajt szükséges egy medence falához? Ha a kérdések mindegyikére nem a válasz, az még nem jelenti azt, hogy ez a könyv nem neked való. Ha ugyanis legalább az egyiknél felnevettél és elkezdett pörögni az agyad, hogy mi lehet erre a hülye kérdésre a legjobb válasz… nos, akkor biztosan neked találta ki Randall Munroe a legújabb könyvét.

Mark Greenside: Hogyan ​(nem) lettem francia életművész

Bár igyekszik magát átlagos amerikainak beállítani, aki elköveti az összes kulturális baklövést, amit az átlagos amerikaiak külföldön elkövetnek, valójában egy mélyen érző és gondolkodó lélek, akit emellé kiváló, fanyar humorral és vaskos öniróniával vert meg az anyatermészet. Ennek köszönhetően csetlése-botlása, meg ahogy mindezeket elővezeti, rendkívül mulatságos. De még a legordenárébb poénokat is olyan intelligensen írja le, hogy az olvasó nem rajta nevet, hanem vele. Már csak azért is, mert óhatatlanul is rájön (mármint az olvasó), hogy sem az idegen földön járó amerikaiaktól, sem a hazai pályán kiszámíthatatlanul játszó franciáktól nem különbözik olyan nagyon. Számos olyat ír le Mark, amit Magyarországon is megtapasztalhatna, vagy amit egy magyar ember külföldön pont ugyanígy nem értene.