SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Jelen történet az 50. éhezők viadalára repít vissza, a második Nagy Mészárláshoz Haymitch Abernathy gyermekkorába. Ennek keretében bepillantást nyerhetünk a 12. körzet akkori helyzetére, szereplőire, még több összefüggéseket felfedezve.
Meduszáról minden, a görög mitológiában némileg jártas ember tudja, hogy mérhetetlenül ronda szörny volt, akinek a fején kígyók tekergőztek, a pillantásával meg szó szerint ölni tudott. De ki volt Medusza „civilben”? Natalie Haynes regénye, a Medusza pillantása erre ad igen izgalmas – sokszor megható, de néha vicces – választ.
Wéber Anikó fantáziavilágában őszintén hisz az emberekben, a jóságban, a változásban. Pozitív üzenetei lélekbalzsamként hatnak, és örök útravalót adnak a kötet kiolvasása után is. Jó szívvel ajánlom minden korosztálynak, szerintem még felnőtt fejjel is értékes, léleksimogató olvasmány.
Tamás Zsuzsa regénye úgy gondolom, jól felkészítheti az olvasóját arra, ami az iskolában valószínűleg még előtte áll: a történelmi ismeretek megszerzése nem csak adatok és események személytelen egymásutánja, hanem egy közös emlékezet és narratíva megismerése.
A Fekete szív nemcsak egy fiatal nő felnövéstörténete, de egy vérfagyasztó thriller is. Jól vegyíti a lélektani szálat a nyomozással és a horrorisztikus elemekkel, minden kezdeti lassúsága ellenére pedig fenntartja az olvasó figyelmét. Izgalmas, megrázó sztori, szerethető főhőssel – és egy nagyon gonosz anyóssal.
A mágia ábrázolása is csodálatos és kifinomult, de legalább ekkora erénye a könyvnek a stílus, a női érzékenység és bölcsesség, mely nem nagy életigazságok kinyilatkoztatásában, hanem a mély, szeretettel és megértéssel teli, de minden nyálasságot mellőző jellemábrázolásokban teljesedik ki.
Mintha ecsettel kezdene festeni, ugyanilyen finoman, vagy mintha hangról hangra, óvatosan próbálgatna zenei tételeket, amelyekben szintúgy benne van a mindenség tisztelete és a feléje irányuló szeretete. És éppen ezek a finom mozdulatok a írásban/leírásban hatnak olyan nyugtatólag az olvasóra, mint maga a havazás. Szép is, andalító is és lélekemelő.
Izgalmas forma, felejthetetlen történet: Török Ábel második prózakötete elcsendesíti az olvasóját, és megnyugtatja, hogy létezik még tiszta szerelem és a megbocsáthatatlan bűnöknek következményei vannak.
Kappanföldén a hétköznapi élet eseményeinek mindegyikében ott bujkál valami misztikus titok, mely láthatatlan ködként lebeg a címekkel elválasztott, látszólag különálló történetekben. De ezek a históriák erőteljes vagy finom kötésekkel, tapintható és láthatatlan szálakkal kapcsolódnak egymáshoz, ahogy a szereplők életének múltbeli vagy jelen idejű egy-egy mozzanata is erre utal.
A delfinek hangja ezzel együtt is értékes és szórakoztató olvasmány, általa beleláthatunk egy zseni elméjének működésébe, közelebb kerülhetünk a hidegháború abszurd és groteszk logikájának megértéséhez.