„Már dereng a lelki látóhatáromon Bethlen Gábor…“
Idén ősszel mutatják be a Móricz Zsigmond Erdély című trilógiájából készült filmsorozatot. Ennek apropóján vesszük szemügyre a trilógiát és a hozzá kapcsolódó érdekességeket.
Idén ősszel mutatják be a Móricz Zsigmond Erdély című trilógiájából készült filmsorozatot. Ennek apropóján vesszük szemügyre a trilógiát és a hozzá kapcsolódó érdekességeket.
Max Porter elmondása szerint 15 évvel ezelőtt született verse adta az ötletet Lanny című regényéhez. Ez a vers egy gyerek és egy idős férfi barátságáról szól, és Pete és Lanny barátságáról szól a regény.
Závada Pál új könyve Az ember tragédiájának átirata.
A Familiárisok bemutatja egy 17. századi úrnő életének nehézségeit és az akkori boszorkányüldözések borzalmait. Fleetwood Shuttleworth 17 éves létére már negyedjére terhes és csak reménykedhet, hogy ez a gyermek már életben marad, így utolsó próbálkozásként egy boszorkányt fogad fel. Eközben megismeri, mivel is jár ez a titulus és az, hogy mi történik a nőkkel, akikre ráfogják.
Mindez ugyanarról a hozzáállásról árul el valamit, amely a könyv fülszövegétől sem teljesen idegen, nevezetesen, hogy a Tavaszi hadjárat világában a nyelv nem csupán és azonnal nemzetépítésre szolgál, hanem annál kisebb, esetleg attól független egységek megalkotására is, úgymint szerelem, barátság vagy akár a közvetlen környezet leírása.
Kutscher könyve, amellett, hogy fordulatos, és szépen építkezik és vezet végig a nyomozáson, elég részletes történelmi tablót fest a demokratikus végnapokról is. Ami persze azzal is jár, hogy átalakul, majd eltűnik a dekadens, frivol, a szabadságát megélő Berlin.
Ambrose Parry története olyan, mint a Shrekben állandóan emlegetett hagyma: rengeteg rétegből áll. Ott van benne egy város leírása, meg egy kordokumentum, az 1847-es évé, azután a tudományos kutatások bemutatása, és persze megtalálható benne számtalan érdekes karakter.
A João Miguel Henriques által szerkesztett, A hidak csendje címen 2021-ben megjelent antológiában olyan portugál szerzők szemén keresztül láthatjuk fővárosunkat, akik az eklektikus épületrengeteget és a folyó tükrét kémlelve, s a felszín mögé látva fedezték fel Budapestnek a múlt terheit máig viselő arcát, amely könnyedén megbújhat a romkocsmák dübörgő zenéje vagy egy kedves magyar lány mosolya mögött.
Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.
Bűncselekmény történt, láthatatlan az elkövető – elfoghatatlan, megvádolhatatlan. A vádlott, a vád, az ítéletalkotó egyazon személyt takarja. Nincs itt semmi látnivaló – a helyszínelő hatóság szólal meg Nyerges Gábor Ádám új kötetének címében, és egyúttal próbál kíváncsiságot ébreszteni, hogy van-e mégis látnivaló?