„Ő a ti Drakula grófotok, nem a miénk.” II.
Folytatjuk az irodalmi, filmes és történeti áttekintésünket Drakula kulturális értelmezéseihez. Az első részben az előzményekről, Bram Stoker Drakula c. regényéről írtunk.
Az Universal Studio Drakula mellett 1931-ben elindítja a Frankenstein-filmeket Boris Karloffal, 1932-ben debütál a Múmia, 1933-ban A láthatatlan ember, majd 1935-ben A londoni farkasember. Ezek a szörny-franchise-ok alapvető hatást gyakorolnak a horror műfajtörténetére, és zsáneren belül alakítják a korszak filmkultúráját. A tömeggyártás a műfaj kifulladásához vezet, amit a filmes paródiák megjelenése is jelez. Ehhez képest az európai filmgyártás az 1940-es években bekövetkező válságon a már ismert történetek olcsó újramegfilmesítésével próbál túllendülni. A brit független filmes Hammer Studio az Universal Studiótól többek között a Drakula-franchise jogát is felvásárolja.
Az első reboot 1958-ban Terence Fisher rendezésében és Christopher Lee főszereplésével magyarul Drakula, eredetileg Horror of Dracula címmel debütál. Fischer vámpírja fiatal, gyors és erős, megjelenésében megtartja Lugosi Béla által hozott arisztokrata képét, de a felszín alatt robbanékony, állatias düh feszíti. Van Helsing alakja is sokat változik, éles esze és jó emberismerete kihangsúlyozódik, így a holland polihisztor és az erdélyi vámpírgróf összecsapása a fizikai erő és az elme harcaként értelmezhető. A cselekmény sokkal akciódúsabbá válik, az erőszakesztétika felerősödik, illetve a lassú, atmoszférikus félelemkeltést felváltja a hirtelenség zsigeri reakcióra játszó hatásmechanizmusa. Mindemellett a stokeri ábrázolásmódtól sem idegen erotika – főként a női vámpírok ellenállhatatlan vonzerejének bemutatásában – sokkal direktebben jut érvényre. A Hammer Studio 1958 és 1974 között a vámpírfilmek sorozatgyártásából maximalizálja bevételét, a történetek Stoker regényvilágától távolodva a Drakula- és egyéb vámpírvariációk tömegét eredményezi.
A Universal Studio 1979-ben John Badham rendezésében ismét előveszi az erdélyi vámpírgróf történetét, és bár a fényképezés terén, valamint egyes dialógusokban emlékeztet a Stúdió 1931-es Drakulájára, mégsem tekinthetjük remake-nek, mivel teljes történetelemeket hagy el és merőben új Drakula-figurát alkot, például a vámpír egzotikus, titokzatos külföldisége eltűnik. Frank Langella alakításában Drakula finom modorú és vonzó, de hétköznapi úriember, nincsenek vámpírfogai és nem visel köpenyt. Tehát Badham vámpírja emberi, a horrorfaktor szinte elhanyagolható, a történet fókuszába pedig a romantikus szerelmi szál kerül.
Drakulát az európai filmgyártás sem hagyja el, szintén 1979-ben Nosferatu, a vámpír címmel mutatják be Werner Herzog, német rendező feldolgozását.
Herzog Murnau 1922-es filmjének cselekményét bővíti ki és értelmezi újra, vagyis egyszerre idéz az előd munkájából és újít. Herzog története a modernkori elidegenedést viszi vászonra, vámpírja öreg és magányos, a saját halhatatlanságának foglyaként bolyong a létezésben. Klaus Kinski játékában egy az őrülettel táncot járó, kiszámíthatatlan, zaklatott figurát ismerünk meg: egy tragikus szerelmest, egy szánnivaló árnyalakot. A változatlanságba merevedett, kiüresedett élet átok, amitől a vámpír szabadulni akar, és a halált megváltásként értelmezi.
Bram Stoker története a 20. század végére sőt napjainkig sem kopik el. Francis Ford Coppola, amerikai filmkészítő 1992-es rendezésében a stokeri szövegvilág a hős szerelmes Drakula-képpel ötvöződik. Eredetisége a regény narratív hézagainak kitöltésében és a fókuszpontok áthelyezésében mutatkozik meg. Stoker kusza történelmi utalásai és Coppola elképzelése Vlad Țepeș vajdáról egy tragikus szerelem narrációjába, Drakula vámpírlétének előtörténetébe épülnek be. Az erdélyi gróf tragikus hős, vonzereje elsősorban a halált is legyőző szerelemre korlátozódik. A romantikus szál egyszerre ötvözi a Badham-féle lírai románcot és a Murnaunál megjelenő megszállott vonzalmat Mina iránt (visszautal Murnau filmjére egy-egy beállítással és a film zenéjével is). Ezzel műfajilag eltávolodik a horrortól és melodrámai irányba mozdul el. Drakulát a vámpírság átkától Mina őszinte önfeláldozó szerelme menti meg, kvázi megszabadítva a férfi lelkét azzal, hogy megöli őt. Drakula tehát elpusztítani való rémlényből együttérzésre és megmenekülésre érdemes emberré válik.
Az ezredfordulón Patrick Lussier Drakula 2000 c. filmje a dramaturgia szempontjából a korábbi filmes adaptációk megoldásait alkalmazza, azonban Drakula eredettörténeténél eltávolodik a stokeri gyökerektől, az ősvámpírt Iskarióti Júdással azonosítja, aki Krisztus elárulása miatt válik átkozottá, élőhalott vért szomjazó lénnyé. A film Van Helsing és Drakula összecsapásáról szól, azonban a végső megmérettetésben mindkettő elpusztul, a vámpírvadász-örökséget pedig a holland orvos lánya, Mary Helsing viszi tovább. A 2014-ben bemutatott Az ismeretlen Drakula (Dracula Untold) szintén az ősvámpír újrafogalmazásával kíván friss vért csepegtetni a filmes korpusz ereibe. 1462-ben havasalföld fejedelme, III. Vlad, katonáival török felderítők után kutat, amikor egy vámpírmesterrel találják szemben magukat. Az összecsapást csak Vlad éli túl, azonban a vámpír vérétől emberfeletti erőre tesz szert. A vajda ellenszegül II. Mehmed rendelkezésének, hogy a szultáni seregbe szolgáltasson ezeregy janicsárt, köztük a saját fiát is, háborút indít, és megöli a szultánt. Fiát fejedelemmé koronázzák, önmaga viszont az árnyak foglyává válik csakúgy mint egykor a vámpírmester.
Bram Stoker regényének és a filmes adaptációk többségében a történelmi vonatkozások alapján Drakula vámpírgróf történelmi alteregója III. Vlad, közismert nevén Vlad Țepeș (1431 – 1476) havasalföldi vajda.
A középkori krónikások, feltehetően az örökölt apai név, Vlad Dracul és Luxemburgi Zsigmond magyar király által alapított Sárkány Lovagrendhez (lat. Societas Draconistrarum) való kötődése miatt Drakulaként említik. Vlad Țepeș állandó jelzője kedvelt kínzómódszere miatt a karós vagy a karóba húzó. A kegyetlen zsarnokságáról, rémtetteiről és budai börtönéveiről szóló 15. században nyomtatott híradás napjainkra több változatban is fennmaradt. A legkorábbi 1485-ben Lübeckben előállított röplapnak jelenleg az egyetlen ismert példánya Széchényi Ferenc gyűjteményével került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (MTAK) jóvoltából Káldos János 2002-ben digitalizált, és 2005-ben Török Máté nyílt hozzáféréssel publikált. W. Salgó Ágnes kísérő tanulmányával az ősnyomtatvány itt érhető el.
Egyes kutatók szerint a német nyelvterületen (Lübeckben, Nürnbergben, Bambergben, Leipzigben, Augsburgban, Strassburgban) terjesztett középkori Drakula-történetek a szászok bosszúja Vlad Țepeșen, amiért kereskedői és politikai befolyásukat csökkentette, mások szerint viszont propaganda. Mátyás királynak érdeke volt abban, hogy a német területeken jó véleménnyel legyenek róla, ezért a havasalföldi fejedelem lejáratásával, igazságos, jó uralkodónak tűnhetett. Továbbá vannak, akik nem a röpiratok funkciójában keresik a választ, hanem a híradásokat a 15. századra jellemző anekdota- és mesekincs fejlődésének tekintik. A történelmi Drakula irodalmi megjelenítése Michel Beheim 1462-es költeményével veszi kezdetét, amelyet Balogh F. András 2008-as közreadásában A Drakula-történetek kezdetei: [Drakula vajda őrült országlása ; Drakula kényúr] címmel magyar nyelven is olvasható. Beheim költeményében főleg a havasalföldi vajda kínzási módszereit részletezi: vágott seb sózása, eleven süttetés, megfőzés, bőrnyúzatás, kövön való köszörültetés, szem-, orr-, száj-, szemérem ütlegelése, magaslatról ledobatás, ágyúcsőbe betömetés, csonkítások, akasztások, felnégyeltetés. Karóba húzás variációi: anyákat csecsemőikkel, keresztényt és hitetlent, nemzetiségek között nem válogatva, de még egy szamár is gazdája mellé felnyársaltatott. Megjegyzendő, hogy a korszakban az egyéb mészárlásokról készült tudósítások is hasonlóan tobzódnak a drasztikus motívumokban. Beheim története ott ér véget, hogy Drakula budai fogságba kerül, ehhez képest a lübecki nyomtatvány az erkölcsileg helyes utat is megmutatja: a havasalföldi vajda megbánja bűneit, majd igaz keresztény hitre tér, és birodalmába visszatérve sok jót cselekszik.
Folytatjuk…
