Stacey Halls: Familiárisok

Stacey Halls első regénye a Familiárisok, amellyel hatalmas sikert aratott: az Egyesült Királyságban több mint 200 ezer példány kelt el, és tucatnyi nyelvre fordították le.

A cím a magyar 13-14. századot jól ismerők számára kissé félrevezető lehet. Ugyanis a „familiáris” szó itt nem a nagyurak szolgálatába szegődött kisnemeseket jelöli, hanem a boszorkányok segítő szellemeit. A történet 1612-ben, Anglia egy eldugott csücskében játszódik. Az akkoriban uralkodó I. (Stuart) Jakab olyannyira rettegte és gyűlölte a boszorkányokat, hogy „Démonológia” címmel könyvet írt ellenük. A királyi alkotás egy jelenet erejéig a regényben is szerepet kap.

Fleetwood 17 évesen nemcsak feleség, de már háromszor volt várandós – és mindhárom alkalommal elvetélt. (Ez persze a 17. században nem annyira szokatlan jelenség.) A szabad szellemű, bátor nő jobban kedveli a vadászatot és a lovaglást a hímezgetésnél, és olykor nehezen viseli a női lét kötöttségeit. Az anyaságra azonban őszintén vágyik.

– Hány gyereket akar?
Átkaroltam magam.
– Kettőt – feleltem. – Hogy ne legyenek olyan magányosak, amilyen én voltam.
– Egy fiút és egy lányt? – kérdezősködött tovább.
– Két fiút. Senkinek nem kívánnám egy lány életét.

Egy véletlenül a kezébe került levél alapján úgy véli, hogy a mostani terhességét nem élheti túl. Ekkor keresztezi útját a titokzatos Alice, a fiatal bába, akiben minden furcsasága ellenére feltétlenül megbízik. Egyre szilárdabban hiszi, hogy csak ez a lány képes megmenteni az ő és gyermeke életét. Alice-nek valóban sikerül enyhítenie a terhességgel járó fizikai és lelki nehézségeket, és lassanként barátság szövődik közöttük.

Bár a női sorsok mögött olykor kissé háttérbe szorul, a férj-feleség kapcsolat szintén fontos szál. Richárd és Fleetwood őszintén szeretik egymást, és bár a feleség bizalma (részben okkal) megrendül társában, újraépítik házasságukat. Az E/1-ben írt regény mesterien jeleníti meg az apró érzelmi rezdüléseket – és nem csak a főhőséit.

Misztika csak szórványosan jelenik meg a lapokon, és ezeket a jeleneteket ízlés szerint tarthatjuk babonának, véletlen egybeesésnek – vagy ellenkezőleg: hihetünk bennük, ha erre vágyunk a szürke hétköznapokban. Ami a címadó lényeket illeti, köztük egy gyönyörű rókával, ők mindössze jelzésértékűen jelennek meg a lapokon. (Fleetwood hatalmas masztiffja, Puck az előzőkkel szemben teljesen valóságos és meglehetősen mókás figura; e békés óriás puszta felbukkanásával is mosolyt csal az olvasók arcára.)

A „Familiárisokban” a legnagyobb erő nem a mágia, hanem a hatalomvágy – és az azon (legalábbis részben) győzedelmeskedő szeretet. Stacey Halls interpretációjában a „boszorkányok” csupán megkeseredett, szerencsétlen nők, akiket a (volt) főszolgabíró, Roger becsvágya juttat börtönbe, majd a halálba. Ugyanis udvari előmenetele érdekében mindenáron „hűsége bizonyítékát” kívánja adni a királynak. Az emberi gyanakvás és rosszindulat pedig ugyancsak a kezére játszik. A foglyok között ott van Alice, és Roger – a családokat összefűző barátság ellenére – nem átallja fenyegetni magát Fleetwoodot sem. A fiatalasszony ugyanis kiáll bábája (és barátja) ártatlansága mellett, és egyszemélyes nyomozásba kezd.

Szomszédok vádolják meg a szomszédjaikat – ez az emberiség legmegbízhatóbb jellegzetessége, és elsősorban emiatt telnek meg a tömlöcök.

A pendle-dombi boszorkányok pere és kivégzése történelmi tény, ahogyan az is: egyetlent közülük felmentettek. Hogy miért? A valóságot nem ismerjük, azonban az írónő megkapó történetet álmodott a ténymorzsák köré hivatástudatról, barátságról, megbocsátásról és szerelemről. Akár így is lehetett volna.

A 21. század kiadó méltó köntöst adott a varázslatos műnek: a borító indái között felbukkanó alakok mindegyikének jelentősége van a könyvben.