Madách Imre ismeretlen utóda
Kass János a művész feladatáról:
„A vízbe bedobott kő és a hullámverés, vagyis a kő csobbanása nyomán keletkezett gyűrűk példáját hoznám fel. Madách Sztregován bedobta a követ, s az azóta rezeg, és sokakat megihlet. Az a művész feladata, hogy a követ dobja be, és az önmagát sokszorozza.”[1]
Valószínűleg kevésbé ismert évforduló, és nem is kísérik az egész országot megmozgató programsorozatok az emlékezést, de érdemes számon tartani, hogy Petőfi Sándor mellett egy másik költőnknek is 200 éves jubileuma van idén. 1823. január 20-án, tehát ma 200 éve született Madách Imre. Ebből az alkalomból egy különlegességünk bemutatásával szeretnénk mindenki emlékezetébe idézni Az ember tragédiája szerzőjét.
Madáchnak már a felmenői között is találhatunk írói vénával rendelkező ősöket, például Madách Gáspárt, aki a XVII. század egyik jeles költője volt, a régi magyar irodalommal foglalkozó hallgatókat pedig a mai napig szórakoztatja kissé pajzán hangvételű verseivel.[2]
Ezúttal azonban nem Madách Imre elődeiről, hanem egy utódjáról szeretnénk beszélni: a dédunokájáról, Michael Madáchról. Kevesen lehetnek, akik hallottak már róla, és valószínűleg még kevesebben, akik hallottak Az ember tragédiája párdarabjának szánt, 1979 óta publikálatlan amerikai színdarabjáról, a Manchild-ról. Pedig az író dédunokája nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megírja saját verzióját az ember teremtéséről, a Paradicsomból való kiűzetésről és Lucifer szerepéről mindezekben.
Az angol nyelvű dráma Lucifer és követői tárgyalásával és száműzetésével kezdődik, és Ádám és Éva Paradicsomon kívüli életének felvillantásával zárul. A maga 33 oldalával jóval rövidebb, mint a nagy előd műve, a végkicsengése viszont pozitívabb, és a szerző színházkész változatot írt, amelyben már a színpadi megjelenítésre vonatkozó utasítások is szerepelnek.
A gépirat 2017 januárjában magánadományozás útján került a könyvtárunkba, az ajándékozó, Szőke Dávid pedig 2021-ben hosszabb megemlékezést is írt a Litera.hu oldalra Michael Madáchcsal való kapcsolatáról és a gépirathoz jutása mikéntjéről.[3] A cikket mindenképp ajánljuk elolvasásra, így most csak pár érdekességet emelnénk ki belőle. Például, hogy a Madách Imre és dédunokája, Michael közötti rokoni kapcsolatot anyakönyvi kutatások nyomán sikerült bizonyítani, és 40 éves koráig maga Michael sem tudta, kinek a leszármazottja. Felfedezését követően viszont lenyűgözte dédapja munkássága, és amint a Manchild elkészülte mutatja, meg is ihlette. Élete második felében többször is járt Magyarországon, utolsó éveiben pedig Szegeden telepedett le, síremléke a Belvárosi temetőben található.
A könyvtárban 2021-ben raktárrendezési munkálatok folytán került ismét szem elé a gépirat. Bár megléte korántsem volt elfeledett, nagyobb népszerűséget szánunk ennek az egyedülálló dokumentumnak, hiszen tudomásunk szerint a Manchild egyetlen példányát őrizzük. Akinek felkeltette érdeklődését az ajánlásunk, a könyvtár falain belül elolvashatja Madách dédunokájának ismeretlen színdarabját.
[1] https://kultura.hu/az-a-muvesz-feladata-hogy-a-kovet-dobja-be-kass-janos-95/
[2] https://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Magyar/55Orlovszky/madach/balassa.html
[3] https://litera.hu/irodalom/publicisztika/michael-madach-madach-imre-elfelejtett-dedunokaja-es-a-manchild.html
