Október 12. – Kolumbusz napja

Október 12-én ünnepeljük Kolumbusz napját, ugyanis 1492-ben ekkor kötött ki háromhajós flottája a Bahama-szigetekhez tartozó San Salvadoron. Köztük a vezérhajó Santa Maria, amelyet korábban állítólag „felfedezésekre alkalmatlan, rossz hajónak” nevezett. Mit mondhatnánk erre? Tévedni emberi dolog…

Közismert tény, hogy úgy járt négy ízben is Amerikában, hogy nem ébredt rá: új kontinenst fedezett fel. Azt már talán kevesebben tudják, hogy fennmaradt első útjáról írt naplója. Modern kiadását könyvtárunk is őrzi, helyben olvasható (SZTE oktatók, kutatók, PhD hallgatók kölcsönözhetik) és elektronikus (Magyar Elektronikus Könyvtár) formában egyaránt. Lendületes, olvasmányos írás, így szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a történelmet – vagy legalábbis az izgalmas kalandokat. Szerb Antal zseniális fordítása még inkább fokozza az olvasói élményt. 

Naplójában szemléletesen örökíti meg az utazás izgalmait. Az óceán egy szakaszon gazdag egy algafajban, amely léghólyagocskáinak köszönhetően lebeg a víz felszínén; innen kapta a nevét is: Sargasso-tenger. A természeti jelenséget Kolumbusz úgy írta le, hogy „élénkzöld tengeri fűcsomók között” hajóztak. Sok gondot okozott a széljárás is, ugyanis az emberek elkezdtek attól félni: ha csak egy irányba fúj a szél, sosem fognak hazajutni. Szerencsére október 22-én eloszlottak ezek az aggodalmak: „Számomra igen kedvező volt ez az ellenkező irányú szél, embereim megnyugodtak, mert már azt hitték, hogy ezeken a vizeken nem fúj olyan szél, amely visszavinne bennünket Spanyolországba.” 

Feledhetetlen az első találkozásának leírása az indiánokkal. A megörökített jelenet olyan hatásos, hogy több ismert film- és könyvfeldolgozásba is belekerült. „Mezítelenül járnak-kelnek, úgy, ahogy Isten megteremtette őket (…) Némelyük szürke színnel festi be magát (…) ismét mások piros, fehér vagy egyéb színnel. (…) Fegyvert nem hordanak magukkal, nem is ismerik azokat; megmutattam nekik a kardokat és minthogy tudatlanságból az élüknél fogták meg, meg is vágták magukat. Vasuk egyáltalán nincsen.”

Részletes beszámolót kapunk a növényekről; többek között az Európában addig ismeretlen dohányról: „telepükre hazatérőben voltak és tüzet és bizonyos gyökereket vittek a kezükben, hogy szokásukhoz híven befüstöljék magukat”. Kolumbusz több ízben kitér az indiánok nagylelkűségére is: „Hoztak nekem egy nagy álarcot, amelynek szemébe, fülébe és egyéb részeibe nagy aranydarabokat helyeztek el és ezt a király személyesen kegyeskedett fejemre és nyakamra tenni, és a többi keresztény közt más ékszereket osztott ki.”

Az izgalmas forrás fennmaradását Las Casas püspöknek köszönhetjük, aki másolatot készített róla. A püspök arról is ismert, hogy a későbbiekben szenvedélyesen emelt szót az indiánok védelmében és a visszaélések ellen, bár ennek sajnos nem sok foganatja lett.

Extra érdekesség: Kolumbusz, „a varázsló”
A negyedik út alkalmával Kolumbusz és emberei heteken át rászorultak az indiánok segítségére, akik azonban egy idő után vonakodtak ellátni őket. Ebben a helyzetben a szerencse és tudományos ismeretei egyaránt az admirális segítségére voltak. Csillagászati táblázatokból ugyanis tudta, hogy 1504. február 29-én holdfogyatkozás lesz, és pár nappal előtte azt „jósolta” az összehívott indián vezetőknek, hogy a hold el fog tűnni az égiek büntetéseképpen, amiért nem segítik az embereit. A jelenség be is következett, mire a megrettent indiánok könyörögtek Kolumbusznak, hogy adja vissza a holdat. A terv sikerült: többé nem kellett szükséget szenvedniük a szigeten. 

(Képek forrása: Wikipedia, Internet)