Mary Alice Monroe: Ház a parton

Ez egy jófajta régimódi romantikus regény, nyári olvasmánynak jó szívvel ajánlom. Vannak benne nehéz témák, de nagy mélységeket ne várjunk, ellenben a családi kapcsolatok tényleg tűpontosak. Megvan benne a fájdalom és a múltfeldolgozás, de nem olyan nagyon szenvedős, mint egy NA. Az eleje kicsit nyögvenyelősen ment, nehezen hangolódtam rá, de Brett megjelenésével magával ragadott a történet. Pedig tényleg nem a romantikus szál a fontos, Brett karaktere elég egysíkú is, de most ezt sem bántam, annyira levett a lábamról. Mindenkinek egy déli pasit!

 Tetszett, ahogy ábrázolja a két nőtípust: Cara, aki csak magára számíthat, és fontos neki a függetlenség, és Lovie és Toy, akiknek az a legnagyobb álmuk, hogy családjuk legyen, és legyen, aki törődik velük. Én az utóbbi típusba tartozom, és nem mindig értem a Cara-féle karaktereket, de ebben a könyvben őt is tudtam szeretni. A környezet is nagyon tetszett, a teknősök adtak egy bájt az egész történetnek. A végére felpörögtek az események, de nem vált nyálas klisévé az egész, és megható az utolsó egy-két fejezet, ahogy azt el is várjuk az ilyen könyvektől. Ki kell emelnem a fordítást is, a szépen fogalmazott mondatok erősítik a történet hatását.

Budapest : General Press, 2019