Hannu Rajaniemi: Öröknyár
„Az Öröknyárral szerencsére jóval kevesebbet bíz az olvasó intuíciójára, a regény ugyanis 1938-ban játszódik – igaz, egy másik 1938-ban. A történelemkönyvekben ez az Anschluss és müncheni egyezmény éve, Rajaniemiében azonban nem: itt valószínűleg sem Hitler, sem Mussolini nem létezik, a Brit Birodalom viszont még mindig ereje teljében van, ugyanis meghódította a túlvilágot – vagy legalábbis azt a szeletét, ami megmaradt belőle. Az itt szerzett tudást felhasználva diadalmaskodott végső soron az első világháborúban is (a franciákról meg a többi nációról nem esik szó). A történet kezdetén mind materiális, mind spirituális téren egyedüli kihívója a Szovjetunió, amelyben az uralomra jutott frakció sajátságosan antikapitalista alternatívát kínál a britek verziójával szemben. Ez utóbbiaknál bizony az örök élet nem alanyi jogon jár, hanem gyakorlatilag a társadalombiztosítás része: akinek a halálakor nincs a birtokában az úgynevezett Jegy, az rövid időn belül öntudatát vesztve elenyészik. A két eltérő világnézetű kolosszus egyfajta proxy-háború színterévé változtatja a spanyol polgárháborút, ahol természetesen mindkét fél hírszerzése aktívan megjelenik.”
„Ne higgyünk tehát neki: a regény kápráztatóan fantáziadús világot teremt, melynek vannak ugyan horrorisztikus elemei, de például a legnagyobb és legfélelmetesebb ismeretlent – a halál utáni létet – matematikushoz illő (ez Rajaniemi eredeti hivatása) következetességgel és logikával, kozmikusságában is már-már földhözragadtan reális módon mutatja be. Ugyanez igaz a fő cselekményszálra is: az Öröknyárt nyugodt szívvel címezhetnénk alternatív történelmi kalandregénynek, urban fantasynek, vagy ahogy Rajaniemi fogalmazott egy interjúban: ektopunknak – mindezt ráhúzva egy klasszikus kémregény szikár csontvázára.”
Nyerges Csaba teljes kritikája itt olvasható.
Budapest : GABO, 2019