Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!

A történelemnek, és benne a második világháborúnak, annyi története van: sok ismert és még több kevésbé ismert. Azt szeretem Ruta Sepetys könyveiben, hogy azokról a történetekről ír, amik kevésbé ismertek, de nem kevésbé fontosak. Nálam olyan a jó történelmi regény, mint az ő regényei: alapos kutatómunkával megírt, valóságban is megtörtént eseményeken alapuló, hiteles szereplőkkel elmesélt történet, akik több, az eseményeket átélt ember történetéből lettek összegyúrva. Emögött a könyv mögött is nagy munka van, és megint sikerült valami különlegeset alkotnia. Kicsit jobban is tetszett, mint az Árnyalatnyi remény, azért mert lendületesebb volt, jobban lehetett vele haladni a rövid fejezetek miatt. Én nagyon szerettem a szerkezetét, a rövid fejezetek miatt nem zökkentem ki egyik szereplő történetéből sem, és úgy éreztem, mintha párhuzamosan látnám a történéseket mindhárom szemszögből. Minden szereplőt szerettem, de olyan volt, mintha a Titanicot néztem volna, tudtam, hogy ezt nem élheti túl mindenki. Mindannyiukért fájt a szívem. Alfred története más volt, de helye volt a regényben ennek a szemszögnek, az ő titkának és az ő vonzódásának megértéséhez is. Megint meglehetősen hirtelen ért véget, de nekem tetszett a lezárás is. Érdemes elolvasni.

Szeged : Maxim, 2016