Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Mark Twain egyszerűen zseniálisat alkotott; micsoda képzelet, micsoda mesélőke, micsoda fordulatok… Atyaég! Nevettem, izgultam, sírtam… és borzalmasan élveztem.
Mark Twain egyszerűen zseniálisat alkotott; micsoda képzelet, micsoda mesélőke, micsoda fordulatok… Atyaég! Nevettem, izgultam, sírtam… és borzalmasan élveztem.
„Háy tudja: semmiből semmi. Minden egyszeri, megismételhetetlen, de jelentéktelen is. Az ember gyarló és javíthatatlan. És Háy tud még valamit: szavakba önteni mindezt. Az A mélygarázs nyomasztó, de igaz, pedig mindannyian jobban szeretjük a homályos tükröket.”
A történet 1986-ban kezdődik, áthatja a walkmen és a képregény élménye, így kicsit nosztalgiázhatunk velük.
„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2×2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt.
Ki gondolta volna, hogy egy buszútról lehet egy ennyire nagyszerű regényt írni? A karakterek, a történetvezetés, a mögöttes jelentés mesteri kombinációja ez a regény. Ezen felül nyelvezete egyszerű, de nem túl egyszerű, könnyen olvasható, de színvonalas.