SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Lucy Strange könyve jó példa arra, hogy érdemes YA könyveket olvasni felnőtt fejjel is, mert gyönyörűen végiggázol az ember lelkén, hogy aztán egy rózsaszín naplementébe tekintve az ember rájöjjön, hogy mégis van remény, újra lehet kezdeni, fel lehet állni a legnagyobb bánat mélyéről is.
Két szálon két szereplő életét követjük nyomon az 1700-as évek Londonjában, egy népszerű kurtizán és egy szerencsétlen kereskedő a két kulcsfigura, akiknek a sorsa (nem meglepő módon) összefonódik a címben beharangozott hableány miatt. Mr. Hancock szert tesz a mitikus lényre, némi noszogatásra belátja, hogy ez kiváló üzleti lehetőség – és találkozik Angelica Neallel az ünnepelt prostituálttal.
A Ferrante tavasz egyelőre véget ért. Lila és Lenu történetét besűrítettem egymás utánra, szünet nélkül, mivel kérte a folytatást. A 3. regénnyel érünk el arra a pontra, ahol a két nő élete elkezd egymástól erősen távolodni – és nekem személy személy szerint Elena Lila nélkül már nem volt annyira izgalmas. A főszereplők 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járnak, fizikailag is távol egymástól. Mind a két nő tudja már, milyen is egy elrontott házasságban élni, a fókusz azonban itt Lenun van inkább.
Egyrészről ne tévesszen meg senkit sem a rettentő és tré és gusztustalan borító – nem szirupos lányregény Ferrante könyve, sem a marketing lufi a szerző kilétét illetően, nem igazán érdekes a szerző személye, fontosabb, amit ír. Ez alatt pedig azt értem, hogy nagyon alaposan ismeri a női/kislány lélek működését Ferrante, bárki legyen is ő. Mivel nemrég jártunk Nápolyban és sokszor szembe jött a könyv, jó ötletnek tűnt elolvasni.
Pápes Éva kötetében minden nő magára ismerhet, hiszen mindannyian lehetünk királylányok, akire vár a mesebeli herceg, tündérek, akik teljesítik a kívánságokat és boszorkányok, akik a nagy titkok, varázslatok és praktikák tudói. Ez a könyv arra világít rá, hogy a női lét ebből a három szakaszból áll.
Nem kell külön kommentár ahhoz, miért lenyűgöző Szabó Magda stílusa újra és újra. Aki belekóstolt már legalább egy regényébe, az minden bizonnyal osztja ezt a nézetet. Lehengerlő családtörténet, benne külön saját maga és fogadott testvére, Cili sorsának alakulásával.
Nagyon szeretem Janka regényeit, történész végzettségével hitelesen ír a múltról. Ez a kötet újra elvarázsolt, tetszett, hogy nem itthon játszódott – a fő helyszín Bécs és Párizs, utóbbiban többször is megemlítettek olyan helyeket, amiket volt szerencsém látni.
„És mindegyik nőkről szólt: ám valami elképesztő eltávolítással. Olyannal, ami képes rá, hogy higgadtan, szinte riporteri vagy tudósi precizitással szólaltasson meg olyan hangokat, amelyeket fáj elolvasni. S nem kellemesen, zsongítóan fáj, vagy meg- és felszabadító zokogásba kerget, hanem taszít, kínoz, felkavarja a gyomrot, összeszorítja a torkot. Átélhető, mégis nagyon távoli. Tökéletesen mindennapi és tragikus.”
Hihetetlenül érzelmes és mély történet a maga lassú történetvezetésével, és a maga lebilincselő stílusával. Okváth Anna úgy ír, hogy az egyik pillanatban teljesen komoly vagyok és szomorú, a másikban pedig felnevetek, mert olyan szófordulatot használ, hogy muszáj nevetnem.
Sodró lendületű könyv, nem találtam olyan részt, ahol ellaposodott volna, végig fenn tartott a figyelmemet. Kapunk a századeleji Indiából és az angol arisztokráciából is bőven, hiteles történelmi háttérrel.