Cimke: kortárs

Guzel Jahina: A Volga gyermekei

Az elbeszélő pedig olykor kilép a Bach által átlátható térből és történésekből, hogy mi láthassuk, hogyan válik a 18. században még jó munkaerőnek és adófizetőnek tartott szorgalmas német közösség a Szovjetunióban ellenséggé, hogy a rettegő, ezért túlbuzgó alattvalók hogyan tudják túlszárnyalni a megvalósítás során a vezér legmerészebb elképzeléseit is. A haldokló Lenint és a biliárdozó vagy kóbor kutyákat etető Sztálint bemutató részletek kicsit tendenciózusak, de nem hiányoznak azokból sem a szimbolikus elemek. Azt hiszem, a legjobban az az epizód sikerült, amikor a nagy vezér hatalmas birodalmában utazgatva véletlenül leszáll a vonatról, és leereszkedik népéhez, de mindent annyira kicsinek lát, hogy pánikba esik, és elmenekül.

Elena Ferrante: Nő a sötétben

A már-már polgárpukkasztó könyveiről elhíresült olasz író, Elena Ferrante Nő a sötétben című művével ezúttal a nyugati társadalom konvencionális női szerepeinek legszentebbikébe áll bele: az anyaságba. De elgondolkodtató bátorság vagy önkényes provokáció bújik meg a pillanatképek sokaságára épülő naplószerű írásban?

Mark Haddon: A delfin

Angelica egy fegyver nélkül harcot vív, ami legalább annyira hősies, mint Periklészé, még ha a lánynak nem izommunkával, hanem lelki ellenállásával kell is legyőznie az ellenfelét. De vajon hogyan lehet felvenni a harcot egy alá-fölérendeltségen alapuló kapcsolat ellen? Érdemes-e küzdeni egy olyan helyzetben, ahol senki sincs velünk, ámde többen is vannak ellenünk? Mennyire képes valaki kegyetlen és zsarnoki lenni a szeretet álarca mögé bújva? És persze vajon meg lehet-e neki bocsátani?

Guillaume Musso: Az ​írók titkos élete

Raphaël kutatás közben sötét titkokra talál, de kerekedik a 2000-es évek elején induló, majd 2018-ban folytatódó véres bűnügyi történet Mathilde, egy köteg szerelmes levél, a könyvesbolt tulajdonosa és Fawles elbeszélése alapján is. Minden elbeszélő új, váratlan részletekre világít rá, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem tudjuk többé letenni a regényt.

Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen

Ivant, a nyugati síkvidéki gorillát a ’60-as években fogták be Kongóban. Kiskedvencként tartották egy amerikai háztartásban, amíg ki nem nőtte a helyet, akkor egy tacomai bevásárlóközpont látványosságává vált. 27 évig élt a plázában, mire az állatjóléti szervezeteknek sikerült kiharcolniuk, hogy átkerüljön előbb a seattle-i, majd az atlantai állatkertbe. Ivan történetét bájos gyermekkönyv formájában Katherine Applegate írta meg, amelyből a Walt Disney forgatott élőszereplős filmet. Megindító, egyszerre érzelmes és felemelő történet egy határait feszegető gorilláról, aki pusztán szabadságra vágyik.

Háy János: Ne haragudj, véletlen volt : szükségnapló

Így aztán napló címén egy olyan komplex művet alkot, ami ugyan a műfajnak megfelelő formában és a vírus apropóján, de általánosságban mesél és elmélkedik az emberről, írásról, kapcsolatokról, a változásról és az elengedésről, de legfőképpen arról, hogy hogyan érdemes élni.

Oravecz Imre: Kedves John – Levelek Kaliforniába

A Kedves John – Levelek Kaliforniába az egyik (vagy talán a) legszemélyesebb műve Oravecz Imrének, amelyben a szerző a fiktív irodalmi levél segítségével minden gondját-baját, örömét-bánatát őszintén és tabuk nélkül megírhatja – a valóságban egyébként nem létező – John nevű barátjának.

Az év magyar science fiction és fantasy novellái : 2020

Minden bizonnyal nem váratlan az sem, hogy Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor harmadik válogatását is a fantasy túlsúlya jellemzi. A science fictiont pedig már végképp hátrahagyták a mi valóságunkból kiinduló, de azt alaposan megcsavaró, meglehetősen különös vagy éppen horrorisztikus irányokat vevő weird sztorik is.

Esterházy Péter: Pápai vizeken ne kalózkodj

Ha az ember kezébe veszi Esterházy Péter második könyvét, a Pápai vizeken ne kalózkodj!-t, vagyis újra kalózkodásra adja a fejét, és a cím első szaváról nem az éppen regnáló Ferenc és nem is a könyv megjelenésekor hivatalát betöltő VI. Pál, de még csak nem is a tisztség jut eszébe, hanem Pápa városa és annak is messze földön híres húsüzeme (és a nagyapja és apja, ahogy a könyv beszerzése és a családi első olvasat idején eszi a valószínűleg az ebből a húsgyárból származtatott szép emlékű krinolint), akkor ezzel valószínűleg tévúton jár, még ha úgy is akarná kiverekedni magát ebből a hosszúra nyúló első mondatból, hogy a zárójeles részt kihúzza, és azt feltételezi, hogy a könyv első harmadát kitevő pincér-novellákban megjelenő húskészítmények némelyike eme Veszprém megyei kisváros 1913-ban alapított húsfeldolgozó üzeméből vette az útját az étteremben a mesterséget űző pincér, vagyis Miklós kezei közé, hogy a vendégei elé tárja.

Babarczy Eszter: A mérgezett nő

A harag továbbadható, örökíthető, s mivel méreg, rongálhatja nemzedékek életét. Erről a mérgeződésről készít látleletet Babarczy Eszter A mérgezett nőben, ám harag és részrehajlás nélkül teszi, sine ira et studio. Mint aki nem kívánja továbbadni az agresszív indulatot az olvasóinak, helyette felajánlja az elemzés, az együtt töprengés lehetőségét. Megismerésre és megértésre törekszik.