SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Polcz Alaine önéletrajzi ihletésű könyve nagyon megrázó olvasmány, mert leírja benne a második világháború összes szörnyűségét. Nagy tisztelet azért, hogy túlélte, és hogy le tudta írni. Nagy szükség van az ilyen könyvekre, hogy ne felejtsük el, milyen ára van a háborúnak.
Chuck Palahniuk egyszerű, velős mondatokban mesél, kissé lázálomszerűen ugrálva, de aki ismeri már a történetet, annak egy pillanatra sem fognak gondot okozni a hirtelen váltások – és ez a zseniális adaptálást dicséri –, szinte pörögnek a filmkockák a szemed előtt. Hatásos és jól megfilmesíthető anyag, de az író művészi magaslatokkal nem fárasztja magát, sokkol a nyerseségével és képtelen vízióival. Cselekményességével inkább forgatókönyvszerű, a leírások inkább szimbolikusságuk miatt szerepelnek, a monológok filozofikussága egyszerűségre törekszik, hogy mindenki megértse és magáévá tehesse őket. Így viszont a regény gyorsan és addiktívan olvasható.
Azt hiszem, Backman ezzel a könyvével egyszerűen szintet váltott.