William Shakespeare: II. Richárd
Van, aki nem szeret színdarabokat olvasni, ám Shakespeare azok közé tartozik, akiknek a műveivel érdemes kivételt tenni, mert nemcsak színházban látva, hanem olvasva is élvezetesek.
Cimke: dráma
Egri Lajos: A drámaírás művészete : az emberi mozgatórugók kreatív értelmezésének alapjai
Egri filozófiájának érdekessége, hogy homlokegyenest szembehelyezkedik az Arisztotelész Poétikájában foglalt állítással. A karakter, vallja, fontosabb a cselekménynél, ugyanis az belőle fakad – ezzel egyébként Stephen King is egyetértését fejezi ki a már említett Az írásrólban. A tézis folyományaként, hogy a karakter cselekményformáló ereje hitelt érdemlően kibontakozhasson, az alkotó nem érheti be kevesebbel, mint a szereplőinek háromdimenziós, az utolsó hajszálig történő kidolgozásával.
Woody Allen: Tollatlan jószág
A többségében könnyed, mindenből – még szerzőjéből is – folyamatosan viccet csináló szösszenetei tobzódnak a kulturális utalásokban, de mindenféle intellektuális fölényeskedés nélkül. Eme írásokat át- és átszövik ugyan a történelem, a művészettörténet, az irodalom és a filozófia problémáinak néhány szavas említései, mégsem csak a beavatott kevesek, urambocsá, a sznobok érthetik meg.
Almási Miklós: Az abszurd Shakespeare : rendhagyó olvasópróbák
Mindezek ellenére, vagy éppen ezek miatt ajánlom ezt a művet azoknak, akik most ismerkednek Shakespeare életművével. Elképzelhetőnek tartom, hogy segíthet saját értelmezés kialakításában, akár úgy is, hogy fölismeri a drámák szövegének és az esszék megállapításainak ellentmondásait. Ajánlhatnám akár tanároknak is, akik vitát akarnak kiváltani magyaróráikon: lehet az elemzésekben találni olyan részleteket, amik ellenvéleményeket csalnának elő a művek szövegeit ismerő tanulócsoportok tagjaiból.
John Green: Csillagainkban a hiba
A könyv két beteg tinédzser szerelmét mutatja be. Egészen váratlan fordulatokkal és érzelmi hullámvasutakkal.
Juan Mayorga: Szerelmeslevelek Sztálinhoz
A kevésbé ismert spanyol drámaíró a 2000-es évek végén több díjat is nyert ezzel a könyvvel.
Szophoklész: Antigoné
Van benne politika, viszály, király, mártíromság, filozófia, és persze halál és vér. Mi kellhet más a népnek? Ma is erről szólnak az akciófilmek és a szappanoperák. Talán csak a tálalása más a verselés miatt, de a tartalma még ma is megállja a helyét.
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik nagyon-nagyon szép, míves nyelven szeretnének olvasni a szerelemről, önfeláldozásról – és arról, hányféleképpen lehet a Holdra utazni.