Stephen King: Tűzgyújtó
Fikció. Sci-fi. Játék a képzelettel. Vagy mégsem?
Cimke: apaság
Grecsó Krisztián: Lányos apa
A Lányos apában ugyanis termékenyen keveredik a múlttal való számvetés, emlékfeldolgozás a jelen rendkívül érzékeny megfigyeléseivel, a gyereknevelés sajátos tapasztalategyüttesével.
Annie Ernaux: A hely / Egy asszony
Bár a két mű öt év eltéréssel íródott, mégis szerves egységet alkotnak és megvan bennük minden, amiért Ernaux kiemelkedő író: az autofikció, a szikár, szenvtelen, tűpontos mondatokból felépített világ, melyben egyszerre jelenik meg a személyes és a kollektív emlékezet, a történelem tükröződése egyéni sorsokban.
Richard Powers: Rémület
A közös gyásszal küzdő, de rendkívül eltérő megoldásokat kereső apa-fiú páros történetének bemutatása mellett Powers olyan kérdéseket feszeget, minthogy egyáltalán, hogyan lehet beszélni a klímaváltozás következményeiről gyerekkel, hogy hogyan lehet gondolkodni más, nem-emberi élőlényekhez való viszonyunkról és felelősségünkről, és hogy mi értelme van keresni más bolygókon az életet, ha szemmel láthatólag azzal se bánunk túl jól, melynek részesei lehetünk.
John Williams: Stoner
A Stoner az, ami miatt az irodalmat kitalálták: nem a sekély igazságok, hanem a jelentéktelen apróságok szép megfogalmazása, a stílus és a mondanivaló csodálatos egysége. A könyvből árad a csendes szomorúság, mégsem szomorú.
Borbély Szilárd: Kafka fia
Borbély regénye a világirodalom alakulására rendkívüli hatást gyakorló szerző privát élettörténetéhez kapcsolódik, a zsidó származású, Prágában letelepedett, német nyelvű család három generációjának viszonyát helyezi a kötet fókuszába – a Kafka fia keletkezés- és kiadástörténetét meghatározó tényezőkből adódóan teszi mindezt a Kafka-kötetekre jellemző módon: fragmentált szövegrészeket közlő, befejezetlen műként, melynek fajsúlya a hiányokkal együtt is rendkívüli.
Kalapos Éva Veronika: Ezek voltak az apák
Kalapos Éva Veronika válást tematizáló kötete nemcsak traumákról és krízishelyzetekről beszél látszólagos könnyedséggel, humoros és megmosolyogtató szövegrészekbe csomagolva, hanem sztereotípiákat működtető témákat, a szexuális orientáció, a rasszizmus kérdéskörét is regénybe emeli, anélkül, hogy túlzottan szerteágazónak éreznénk érdeklődését.
Jonas Hassen Khemiri: Apazáradék
Khemiri humora sodró lendületű stand-up monológgá változtatja a legrutinszerűbb hétköznapokat anélkül, hogy egy pillanatra is elfedné a szórakoztatás kedvéért, hogy akiről szól, az a legkevésbé sem élvezi ezt. Ugyanakkor olyan pszichológiai érzékkel mutatja be a hétköznapi gyereknevelés rutinjain, egyszersmind a kevésbé mindennapi apazáradékon keresztül, hogy mit jelent szülőnek lenni, hogy a nevetés közben sem menekülhetünk a saját viselkedésünkkel történő elszámolás elől.