Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Lélekölő könyv, de annyira mesteri a kivitelezése, hogy érdemes elolvasnia mindenkinek.
Cimke: alkoholizmus
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi
Egy különös, tragédiákat őrző és tragédiák felé futó kisregény, amely megkérdőjelezi az összes olyan közhelyet, amelyet egy lektűrrel vagy egy lektűrszerzővel kapcsolatban meg szoktunk fogalmazni magunknak.
Cserháti Éva: Zarándoklat a halálba
A bűneset megoldása során az olvasó azon töpreng, hogy vajon melyik múltbéli bűn miatti bosszú teljesedett be az áldozaton. A megoldás az előfeltételezéseknél összetettebb, a cselekmény során az író úgy egyensúlyoz a kételyeinkkel, hogy többféle megoldási lehetőséget is folytonosan elénk tár.
Keresztury Tibor: Hűlt helyem
Keresztury regényében a fatális betegségben felbomló (testi) rend múltban való visszaállításának narratív kísérletét olvashatjuk, melyhez egy olyan elbeszélői stratégia társul, amely a túlbeszélés-poétikájával és váltakozó narrátori pozíciójával megrázóan új perspektívát képvisel a magyar betegségregények sorában.
Jón Kalman Stefánsson: Ásta avagy Hová menjen az ember, ha nincs kiút?
Generációk okoznak egymásnak traumákat, néha azt adják tovább, amit örököltek, ám ezek a stefánssoni szövegvilágban nem eleve elrendeltetett sorsok, a következő nemzedékben a tanulságok érvényesítésével kiválthatóak. Ásta egyfelől kibontakoztathatja képességeit, másfelől viszont tragédiája, hogy elhagyta az anyja, ahogy aztán az ő gyerekét is más neveli. Fél a közelségtől, ezért mindig későn érkezik. Egyre több önvádat halmoz fel, ahogyan gyűlnek körülötte a halottak, akiktől nem búcsúzott el. Nem írta meg azt a levelet, nem mondta meg nekik, hogy mit érez. A címszereplő neve egyúttal kihívás a sorsával szemben, hiszen szeretetet jelent.
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak
Minden falusi kocsmának van egy Ferusa, egy kiapadhatatlan sztorikútja, egy örök kocsmabútora, aki annyira odanőtt a pulthoz, mint a papír poháralátét, amit öt éve nem tud megmozdítani senki a sörragacsos falapon, persze nem is jutna eszébe ezzel próbálkoznia senkinek, pont úgy jó az, ahogy van.
Mariel Hemingway, Ben Greenman: A Hemingway-átok : hogyan léptem túl a családomat generációkon át terhelő pszichés betegségeken, gyógyszerfüggőségen és öngyilkossági hajlamon
Milyen érzés, ha egy világhírű író a nagyapánk? A legtöbben erre kíváncsiak, mikor megtudják, hogy Hemingway unokájával találkoztak. Ennek ellenére, Mariel Hemingway önéletrajzi könyvét olvasva rájövünk, hogy a hírnév árnyékában az alkoholizmus, a mentális betegségek, és a küzdelem a másik szeretetéért és figyelméért, sokkal inkább befolyásolták a Hemingway leszármazottak életét és a családi dinamikát, mint a híres ős öröksége.