Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin
Závada Pál új könyve Az ember tragédiájának átirata.
Závada Pál új könyve Az ember tragédiájának átirata.
Kifogástalan krimi, mindenki kedvenc kis belgájával. Adott egy halott, egy gyilkos és egy módfelett ügyesen kitervelt gyilkosság, mi kéne több? Agatha Christienek ismét sikerült megvezetnie, pedig ha használjuk a „szürke agysejtjeinket” láthatjuk, hogy a megoldás végig az orrunk előtt volt.
Egyszerűen bizarr, elképesztő, de ugyanakkor elgondolkodtató krimi, 10 egymásnak teljesen idegen ember titokzatos haláláról és annak leleplezéséről.
Kutscher könyve, amellett, hogy fordulatos, és szépen építkezik és vezet végig a nyomozáson, elég részletes történelmi tablót fest a demokratikus végnapokról is. Ami persze azzal is jár, hogy átalakul, majd eltűnik a dekadens, frivol, a szabadságát megélő Berlin.
Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.
Az AC Milan 1989-ben 20 év után nyerte meg újra a BEK-et. Az olasz klub sikere azért szólt hatalmasat, mert Arrigo Sacchi vezetőedző nem a hagyományos olasz futballra jellemző módon érte azt el, hanem az 1970-es évekbeli Ajax letámadásos focijának továbbgondolásával, látványos támadójátékkal. A ’Halhatatlanok’ c. könyv ennek a győzelemnek és futballforradalomnak állít bravúrosan megírt emléket.
Bár napjainkban főleg virág, csokoládé és apró figyelmességek kapcsolódnak a nőnaphoz, az ünnep története sajnos sokkal szomorúbb. 1857. március 8-án negyvenezer New York-i női munkás tüntetett a jobb fizetés és a rövidebb munkanap reményében (akkoriban még a 12 óra átlagosnak számított). A tömeget brutális rendőri fellépéssel fékezték meg. 1908-ban ismét New Yorkban tiltakoztak...
A sokat sejtető cím és fülszöveg könnyen felcsigázhatja mind a Camus-életmű elkötelezett olvasóit, mind az összeesküvés-regények lelkes rajongóit. Ugyanis a Nobel-díjas írót alig 46 éves korában, a lehető legváratlanabb módon, egy szerencsétlen közúti balesetben érte a halál, ötvenkét évvel ezelőtt. És ahogy ez sok híres, elismert ember halálakor lenni szokott, a közvélemény és az utókor nem képesek elfogadni a halál mindenkire leselkedő banalitását, éppen ezért különböző, – olykor persze valós –, elméletekkel próbálják szeretett írójuk, elnökük, színészük, művészük halálát valamiféle értelemmel felruházni.
A Tízezer ajtó központi témája a kirekesztés, az előítéletesség és az ebből fakadó sorsszerűség: miként determinálódik valaki sorsának alakulása a származása, bőrszíne vagy éppen társadalmi megítélése által? A könyv hangsúlyozza, hogy a sztereotípiák akarattal, hittel és kitartással meghaladhatók.
A fehérben fehér sokkal több tehát, mint egy hímzés: a hasonlóság ellenére láttatja a különbséget, illetve fordítva, a különbségek ellenére is megmutat valami közöset, legyen szó emberekről vagy tágabban népi és/ vagy irodalmi hagyományról.