SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Galló Olga holokausztnaplója, a Tíz hónap Babilon egyedülálló írás, hiszen nem emlékek utólagos leirata, hanem a lágerélet, majd az azt követő szökés, rejtőzés, és a szovjet hadseregtől körülzárt Breslau ostromának egyidejű leírása. A szerző ezen felül újságíró, aki számára az írás létszükséglet. A kötet utóélete, kiadástörténete pedig majdnem olyan elképesztő, mint a tartalma.
A mű a legendás, somogyi Rosseb-ezred és utódalakulatai, pontosabban azok egy katonája, Kis János szemüvegén keresztül követi végig a két világháborút, illetve az ’56-os forradalmat és annak megtorlását.
Káldori Endrével együtt összesen 104 olyan magyar életútját mutatja be, akik emberségből jelesre vizsgáztak a német megszállás, majd az utána következő nyilas uralom idején.
Számomra Debreczeni könyve újabb megjelenésének idején, e kétségek és a rémület közepette, még inkább azt bizonyítja, hogy szinte eszköztelenül állunk szemközt a jövővel, és semmi másunk nincs, mint a nyelvi reflexió képessége.
„A múlt felidézése mindig a máról szól. És a múlt helyes ismerete segít abban, hogy megértsük, mi miért történik a jelenben, és miért úgy, ahogy.”
A Buddha a padláson szerzőjét az érdekelte, hogyan feszülnek egymásnak a különböző irányú hűségeink egy krízisben, mit tesz az emberrel a beláthatatlanná táguló idő, illetve az árulás stigmája, és milyen árat kell fizetni, ha a felejtést választjuk túlélési stratégiaként.
A rövid, egyes szám első személyben íródott regény nyitójelenetében egy fiatal belga konzul néz szembe szó szerint a halállal: túsztárgyalóként próbálja megmenteni a hónapok óta fogságban tartott európaiak életét Kongóban, de ő is a kivégzőosztag elé kerül. A 28 éves diplomata nem más, mint Amélie Nothomb édesapja.
Egyszerre memoár, tudatfolyam-leírás, generációkon átívelő családkrónika, és akkor a levél- és drámabetétekről még nem is beszéltünk.
A szervesen növekedő Kner család jó néhány ágát kicsavarták a történelem viharai. Sorsuk magyar, sorsuk zsidó, sorsuk huszadik századi, sorsuk közép-európai.
Sorsok és nyelvek fonódnak össze a kötet lapjain, hőse pedig egy soknevű lány, akinek a története fehér foltokkal van tele, miközben a történelem bebizonyítja, hogy a pusztítás nyomán emberek úgy tudnak kihullani az emlékezetből, mintha soha nem is léteztek volna.