SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Nekem tetszett, nem egyformán a 3 könyv, de határozottan érdemes elolvasni. A szamarkandi amulett és a Ptolemaiosz kapuja ügyesebb, a második rész lagymatagabbra sikerült. Itt is igaz az, hogy amitől egy regény jó lehet, azt egy fantasy is tudhatja (ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ne legyünk finnyás sznobok). Többen megjegyezték, nem értik, miért nem lett olyan sikeres (itthon), mint a Potter könyvek.
Ezt nagyon ügyesen sikerült összerakni. Gyönyörű kiadvány az én színvilágommal; a realista regényekre emlékeztető távolságtartó, tárgyilagos stílus; nézőpontokat és idősíkokat váltogató elbeszélőtechnika és a koktélcseresznye a tejszínhabon: egy romantikus szerelmi történet kis mágiába csomagolva.
Kicsit billegősen egyensúlyoz a szirupos mese és az erőszakos realizmus között. Ruth karakterét kevésbé kidolgozottnak éreztem, annak ellenére, hogy a belső vívódásáról bőségesen kapunk adalékot, Christmas szimpatikusabb figura.
A történetvezetés egy kicsit gyenge lábakon áll, némiképp ad hoc jellegű. A pasas viszont hihetetlenül szórakoztatóan ír, valószínűleg egy teafőző használati utasítását is eladhatóvá tudná tenni (és nem csak angoloknak!).
Ez rendben volt. Nem értem a fanyalgókat, Stieg Larsson nem fog a sírjából kikelni és megírni a Millenium sorozat maradék hét részét, tehát a negyedik könyv nem is lehet OLYAN, mintha ő írta volna.
Elgondolkodtató fikció. Egy debil pasasból egy műtéttel hirtelen 185-ös IQ-jú zsenit varázsolnak.
Tartottam attól, hogy úgy teszem majd le, hogy Andy Weir édesanyja egy prostituált (és a nővérei is), de nem így történt. Alapvetően semmi extra történet, főhősünk a Marson ragad, teljesen egyedül, és hát a bolygó nem egy barátságos környezet, ott csesz ki vele, ahol csak tud, a technika nagyjából ugyanígy.
A Horgonyhely nem ereszt. Kifejezetten érdekesnek tartom az alapötletet, amit Moskát Anita vázol a könyvében, egy világot, ahol a helyváltoztatás csakis a terhes nők privilégiuma.
Egy erős könyv. Meglátásom szerint pont a krimi szál volt klisés – a lezárásról nem is beszélve. Valójában nem ettől jó, nem ettől lesz húsbavágó élmény.
Nekem nagyon beletalált az ízlésembe, bejöttek a különböző narrációhoz köthető eltérő stilisztikájú szövegrészek, az előre utalások, amiből a figyelmes olvasó következtethet a regény végkifejletére, a hangulata, a karakterek… szóval egyben van az egész.