George R.R. Martin: Trónok harca
Rendkívül izgalmas, szövevényes a története. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a többszálon futó cselekményt, a harcokat, politikát megtöltve rengeteg érzelemmel. Az egyik legjobb fantasy könyvsorozat.
Rendkívül izgalmas, szövevényes a története. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a többszálon futó cselekményt, a harcokat, politikát megtöltve rengeteg érzelemmel. Az egyik legjobb fantasy könyvsorozat.
És persze van még valami, ami 1999-ben nem volt több jellegzetesen pelevini agymenésnél, mára azonban minden további nélkül elérhető a hozzá szükséges technológia. Azokban a fejezetekkel, amelyekben Babilen szembesül azzal, hogy mindaz, amit a tévében lát – ide értve a világot irányító személyiségeket és az átlagemberek életét befolyásoló globális konfliktusokat is – nem több virtuális illúziónál, Pelevin hátborzongató módon jósolta meg azt a világot- a Mát – amikor minden eddiginél jobban elmosódik a határ a valóság és a bullshit között.
A könyv cselekménye egészen a Teremtésig nyúlik vissza, ahol megismerjük főszereplőinket: Azirafaelt, az angyalt és Crowleyt, a démont. Majd nagyot ugorva az időben a 70-es 80-as évek Angliájában találjuk magunkat. 6000 évvel azután, hogy minden elkezdődött, úgy tűnik, közelít a világvége: az Antikrisztus megszületett, és ahogy betölti a 11 éves kort, birtokába kerül természetfeletti hatalmának, és előidézi az Apokalipszist. Az Alvilág szolgái gondoskodtak róla, hogy megfelelő helyre kerüljön, vagy legalábbis ők így hitték, viszont egy sátánista apácarend, egy kelletlen démon és egy angolabbnál is angolabb házaspár kissé összekuszálta a szálakat.
Az biztos, hogy nem könnyű ennél ambiciózusabb és sokrétűbb sci-fit mondani – a Háromtest-trilógia óriási irodalmi teljesítmény, fenséges és félelmetes, grandiózus és emberi, provokatív és gondolatébresztő. Megkockáztatom: korszakos remekmű.
Ne higgyünk tehát neki: a regény kápráztatóan fantáziadús világot teremt, melynek vannak ugyan horrorisztikus elemei, de például a legnagyobb és legfélelmetesebb ismeretlent – a halál utáni létet – matematikushoz illő (ez Rajaniemi eredeti hivatása) következetességgel és logikával, kozmikusságában is már-már földhözragadtan reális módon mutatja be. Ugyanez igaz a fő cselekményszálra is: az Öröknyárt nyugodt szívvel címezhetnénk alternatív történelmi kalandregénynek, urban fantasynek, vagy ahogy Rajaniemi fogalmazott egy interjúban: ektopunknak – mindezt ráhúzva egy klasszikus kémregény szikár csontvázára.
Egy kalandos történet egy lányról, aki küzd az életéért, bajba keveredik, szerelemre talál és megmenti a világot. Vigyázat! Fantasy veszély!
Azért ez az egyik kedvenc könyvem, mert tele van fantasy elemekkel, és az írónő egy komplex világot felépített. Eredetileg a Szépség és szörnyeteg történetének feldolgozásaként indult a történet, de teljesen új elemeket vitt bele, és végül teljesen eltért tőle. Van benne szerelem, veszteség, és rengeteg érték ami miatt megéri elolvasni.
Octavia E. Butler regénye is a leporolható sci-fi kategóriát képviseli, eredetileg ’87-ben jelent meg, de simán élvezhető így 2020-ban is. A xenogenezis névre keresztelt sorozat kezdő kötete a Hajnal. Egy posztapokaliptikus szituációban ismerjük meg a főszereplő Lilith-et, aki a maga 26 évével egy idegen helyen eszmél. Az elbeszélés az ő szemszögéből közvetíti az eseményeket és gyorsan világossá válik, hogy a.) nem a Földön van, b.) léteznek más intelligens létformák, akikkel alkalma nyílik megismerkedni.
Gondoltad volna, hogy az északi mitológia ma is jelen van a filmekben, a fantasy feldolgozásokban és a képregényekben? Ismerd meg őket közelebbről!
Viszonylag régen olvastam olyan könyvet, amire könnyű szívvel azt mondhatom, hogy ez igazán rendben volt. Persze, Dűne, klasszik sci-fi, tudom-tudom… de itt valahogy visszatért a régmúlt magyar szak feeling, és nem azért, mert kínzóan rossz volt. A helyén volt itt minden, kérem szépen!