Kategória: Szórakoztató irodalom

John Gwynne: Az Istenek Árnyéka

Bukott Istenek, természetfeletti képességek és bosszú. Egy mesterien megírt világba kalauzol el minket John Gwynne eme sorozat első kötetével. Személy szerint ami engem a legjobban megragadott, az az egyik főszereplő, Orka, aki a félelmetes erőkkel teli világban egyszerű emberként száll szembe bárkivel és bármivel, hogy beteljesítse a bosszúját.

Robinson és a Kék Bolygó

Kim Stanley Robinson és művei… s talán a legfontosabb könyve A címlaprajz csak egészen kicsit „füllent”, mert tényleg Robinsonról lesz szó, mégpedig egy olyan Robinsonról, aki valóban keresi és kutatja az ember lábnyomait az idegen planétákon, s még az is igaz, hogy miközben guggolva ezeket vizsgálja, közben erőteljes pillantásokat vet a...

Arturo Pérez-Reverte: Alatriste kapitány kalandjai

Halálmegvető bátorság, fatalizmus, fanyar humor és persze a közmondásos „el honor” – mindez sajátos és nagyon szerethető ízt ad a fordulatos történetnek. A 17. századi Spanyolországban játszódó cselekményt a kamasz Inigo meséli el. A történet filmváltozata szintén nagy sikert aratott.

Jeanne Kalogridis: Az inkvizítor felesége

A felnőtté válás és a gyökerekhez kapcsolódás ma is próbára teszi a fiatalokat… és mindez talán még nehezebb volt több száz évvel ezelőtt. Különösen akkor, ha az ember lánya converso (vagyis katolikus hitre áttért zsidó) családban született Spanyolországban, Kasztíliai Izabella uralkodása idején.

Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

A Booker-díjat is magánénak tudó, japán származású, angolul megszólaló író nyolcadik regénye tovább bővíti témáinak tárházát. Elsősorban azt vizsgálja, hogy mit jelent „nem egészen embernek lenni”. A Falcsik Mari által fordított kötetben egy android szemével kutatja a szerelem és az emberi hűség természetét.

Margaret Atwood: Legvégül a szív

Bár a Legvégül a szív kiindulópontja ismét egy korábbi társadalmi eseménnyel cseng össze – a 2008-as világválság –, mint korábbi történetei esetében, a hangvétel nem hasonlítható korábbi írásaihoz. Ugyanis Margaret Atwood fogta az összes emberi perverziót – kezdve az ártatlan szexuális fantáziálástól egészen a legdurvább aberációkig –-, majd mindezt leöntötte egy adag szatírával meg némi csillámpónis „nézz mindent pozitívan” meg „de ha neki így jó” sziruppal is, hogy mindezt egy bizarr, de klasszikus disztópiába helyezze. Ezzel pedig egy abszurd, de nagyon is igaz görbe tükröt állított elénk.