SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Volt kamaszkoromban egy komolyabb Austen korszakom, amikor emlékeim szerint minden könyvét elolvastam, de ebből semmire sem emlékeztem. Nem egy ismert regény, lehet, hogy nem is olvastam anno, vagy csak nem voltam elég érett, hogy értsem. Most nagyon tetszett Anne bölcsessége és gondolkodásmódja. Még mindig imádom Austen stílusát, a gyönyörű mondatait, tájleírásait, jellemeit.
Ebben a történetben az az izgalmas, hogy bár a gyilkolás művészetét tanulják a szereplőink, a valódi fenyegetés az életükből ered: van, akit előbb-utóbb utolér a múltja, és van, aki még mindig nem tudott leszámolni vele. A drogos víziók, a vérbő erőszak mellett viszont megismerhetünk pár súlyosan traumatizált lelket, akik közül néhányan már túl is vannak pár emberölésen, míg a többiek még csak most kezdik átlépni ezt a határvonalat.
A tinédzserkor alapból érzelmileg felfokozott időszak az ember életében, ezért nagyon fontos, hogy a problémákkal küszködő gyerekek megértsék: nincsenek egyedül. Greennek köszönhetően most olvashatnak egy olyan nekik szóló könyvet, amiben a protagonistának nem az elnyomó hatalmat vagy a gonosz varázslókat kell legyőznie, hanem a saját önpusztító gondolatait.
Ne higgyünk tehát neki: a regény kápráztatóan fantáziadús világot teremt, melynek vannak ugyan horrorisztikus elemei, de például a legnagyobb és legfélelmetesebb ismeretlent – a halál utáni létet – matematikushoz illő (ez Rajaniemi eredeti hivatása) következetességgel és logikával, kozmikusságában is már-már földhözragadtan reális módon mutatja be. Ugyanez igaz a fő cselekményszálra is: az Öröknyárt nyugodt szívvel címezhetnénk alternatív történelmi kalandregénynek, urban fantasynek, vagy ahogy Rajaniemi fogalmazott egy interjúban: ektopunknak – mindezt ráhúzva egy klasszikus kémregény szikár csontvázára.
Egy kalandos történet egy lányról, aki küzd az életéért, bajba keveredik, szerelemre talál és megmenti a világot. Vigyázat! Fantasy veszély!
Azért ez az egyik kedvenc könyvem, mert tele van fantasy elemekkel, és az írónő egy komplex világot felépített. Eredetileg a Szépség és szörnyeteg történetének feldolgozásaként indult a történet, de teljesen új elemeket vitt bele, és végül teljesen eltért tőle. Van benne szerelem, veszteség, és rengeteg érték ami miatt megéri elolvasni.
Octavia E. Butler regénye is a leporolható sci-fi kategóriát képviseli, eredetileg ’87-ben jelent meg, de simán élvezhető így 2020-ban is. A xenogenezis névre keresztelt sorozat kezdő kötete a Hajnal. Egy posztapokaliptikus szituációban ismerjük meg a főszereplő Lilith-et, aki a maga 26 évével egy idegen helyen eszmél. Az elbeszélés az ő szemszögéből közvetíti az eseményeket és gyorsan világossá válik, hogy a.) nem a Földön van, b.) léteznek más intelligens létformák, akikkel alkalma nyílik megismerkedni.
Adott egy amerikai focicsapat egy belevaló női tulajdonossal meg egy sármos edzővel – róluk szól az első kötet, aztán egyes játékosokkal és családtagjaikkal foglalkozik. Az abszolút kedvencem a 3. kötet, amelyben egy okos, gyermekre vágyó fizikus professzornő és egy sztárfocista történetét ismerjük meg zseniális párbeszédekkel.
1-2 hónapja olvastam Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! című könyvét, és már az első mondatnál nagyon megfogott. Maga a köny egy beteg lányról szól, aki elhatározza, hogy a már megírt bakancslistájának pontjait élete utolsó hónapjaiban teljesíti. Az egyes fejezetek ezeket a pontokat mutatják be egy kisebb alaptörténettel/háttértörténettel egybekötve. Nem meglepő, ha azt mondom, hogy nagyon magával ragadó történet, és nem egyszer pityeredtem el rajta. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a zseniális könyvet, hiszen megtanít arra, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben.
Az Artúr-mondakör kelta eredetű verses, illetve prózai ciklus, amely nagyon elterjedt a művészetekben. Most ajánlunk néhány könyvet, amely ebből a témából építkezik.