Örkény István: Egyperces novellák
Ezek az úgynevezett egypercesek nem azért lényegesek, mert valamit gyorsan, pár szóval akarnak elmondani, hanem mert tömörek, de a mondanivaló mégis magvas, néhol humoros, néhol pedig hangosan kacagtató.
Kategória: Szépirodalom
Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája : Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról
Kár, hogy ezt a könyvet nem gimiben adták a kezembe. Mondjuk amikor az Ember tragédiáját olvastuk. Mennyivel könnyebb, vidámabb és érzékletesebb lett volna a kötelező olvasmány feldolgozása.
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?
A szüleim könyvespolcán talált könyvben olvastam először Izraelről. Moldova érdekes riportkönyvet írt az országról, a lakóiról, amit érdemes elolvasni mindenkinek, akit érdekel, hogyan élnek arrafelé.
Szophoklész: Antigoné
Van benne politika, viszály, király, mártíromság, filozófia, és persze halál és vér. Mi kellhet más a népnek? Ma is erről szólnak az akciófilmek és a szappanoperák. Talán csak a tálalása más a verselés miatt, de a tartalma még ma is megállja a helyét.
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik nagyon-nagyon szép, míves nyelven szeretnének olvasni a szerelemről, önfeláldozásról – és arról, hányféleképpen lehet a Holdra utazni.
Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Oblomov
A 19. századi orosz irodalom remeke.
Szabó T. Anna: Törésteszt
„És mindegyik nőkről szólt: ám valami elképesztő eltávolítással. Olyannal, ami képes rá, hogy higgadtan, szinte riporteri vagy tudósi precizitással szólaltasson meg olyan hangokat, amelyeket fáj elolvasni. S nem kellemesen, zsongítóan fáj, vagy meg- és felszabadító zokogásba kerget, hanem taszít, kínoz, felkavarja a gyomrot, összeszorítja a torkot. Átélhető, mégis nagyon távoli. Tökéletesen mindennapi és tragikus.”
Sofi Oksanen: Norma
Sofi Oksanen ismét olyan regényt írt, amiben több generációnyi nő vonul fel, és semmi sem az, aminek látszik. Akár a borítón, a keblen ölelgetett kígyók is csak megfelelő fényben ismerszenek meg
Fekete István: Zsellérek
Gyönyörű mondatok, hosszú leírások és egyszerű cselekmény – nekem néha túl egyszerű is volt. Nem egy klasszikus állatos Fekete István, inkább a parasztok és a föld szeretetéről szól, arról, hogy a falunak össze kell fogni – bizonyos részei még ma is nagyon aktuálisak.
William Styron: Sophie választ
Kemény holokauszt dráma főszerepben egy lengyel, katolikus nővel, aki tévedésből járta meg Auschwitzot.