Elizabeth Wein: Fedőneve Verity
Tetszett, hogy arról szólt, hogy milyen csodálatos a barátság. Tetszett, hogy arról szólt, milyen erősek a nők. Tetszett, hogy arról szólt, milyen hősök voltak a francia ellenállók.
Tetszett, hogy arról szólt, hogy milyen csodálatos a barátság. Tetszett, hogy arról szólt, milyen erősek a nők. Tetszett, hogy arról szólt, milyen hősök voltak a francia ellenállók.
Minden benne van, amit szeretek egy könyvben. Van benne történelem, hitelesen ábrázolva, a holokauszt egy új nézőpontból, ahogy még sosem gondoltam el. Van benne ismeretterjesztő, de nem száraz leírás a zsidó hagyományokról, szokásokról, rítusokról.
Főszereplőink egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama.
Tizenkét rövid kis történet, novella, emberi sorsokról hol humorral, hol dühvel, hol féltékenységgel, francia fanyarsággal.
Egy női író szívhez szóló, könnyed, humoros családi története egy amerikai család négy lányáról (Meg, Jo, Beth és Amy) és az ő kalandjaikról a polgárháború idején.
Zseniális karakterek, lassú, vidéki sorsok, szerelem, mély érzelmek és csupa-csupa humor.
A történet teljesen egyszerű: emberek élnek, szeretnek és meghalnak a 20. századi Magyarországon.
Levelek két korról (két világháborúról), Skóciáról, két ember apró és mindennapi gondolatairól, két külön sorsról, ami összekapcsolódik, tele szép és megható jelenetekkel.
„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2×2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt.
Bonnie Poitras Tucker élettörténete mindenki számára inspiráló lehet. Könyvében őszintén leírja hogyan vívta meg a mindennapok harcát gyerekként, diákként, feleségként és anyaként, majd elszántságának köszönhetően egyetemistaként és ügyvédként.