SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
A regény kötőszövetét ugyanakkor nem egyértelműen a legkülönfélébb drogok, s a hozzájuk fűződő élmények, hanem az eltékozolt múltra való visszatekintés, a megkopott emlékek felkaparása és a rossz döntések belátása adja.
Almásy Lászlóval kapcsolatban a regény során felvetődő kérdések spirálja kis túlzással a végtelenbe tart, számuk párhuzamosan nő az elolvasott oldalak számával, ami abból is adódik, hogy a képzelet és a valóság szokatlan módon keveredik Az angol betegben. Ez egyik oldalról kérdéseket szül, míg a mérleg másik serpenyőjébe egy szimbólumokkal átszőtt, zavarbaejtően precíz lélektani látlelet kerül, egyben egy szívbemarkoló történet a háború során megélt hétköznapi árulásokról és örömökről.
A szöveg – szemben a mottóban megidézett Zoltán Gábor-művekkel – fantasztikus arányérzékkel adagolja hol Radnóti eklogáit idéző időmértékes soraiban, hol tűpontosra csiszolt prózai mondataiban az iszonyatot, a kisember felelősséghárítását, nyüszítő halálfélelmét, ügyeskedéseit, miközben jönnek az oroszok, van, akit meggyilkolnak, van, aki elmenekül, van, akit kirabolnak, van, aki visszatér.
Ali Smith több síkon futó regénye tehát, miközben látszólag egy nagyon is mai dilemmákkal küzdő reneszánsz festő művészi periódusát villantja fel – akit már akkor sem fizettek meg rendesen, viszont paradox módon neve éppen ennek, azaz egy panaszos levélnek köszönhetően került ismét a köztudatba –, egy gyászfolyamat nehezen megfogható stációit is elénk tárja. Közben pedig mesél identitásról, művészi lehetőségekről és korlátokról, értelmezésekről és befogadásról.
A regény felépítésében visszaköszön a klasszikus szimfóniák szerkezete, a négy tétel a főszereplő András fejlődéstörténetének egy-egy állomását is jelzi. Azáltal, hogy az elbeszélés jelen idejű, dinamikusabbá teszi a szöveget. Minden egyszerre, és minden most történik, az idő határai lassan elmosódnak, ahogy kiderül, hogy a múlt és a jelen hogyan fonódik össze és alakítják egymást, újra és újra átírva a teljes történetet.
A regény ugyanis azt az alkut választja tárgyául, amelyet Weiss Manfréd nagytőkés gyáralapító, „iparbáró” örökösei (gyermekei és azok házastársai) kötöttek az SS-szel nem sokkal Magyarország német megszállása után.
A kötet megágyaz annak, hogy mozaikos regénnyé olvassuk. Egy-egy visszatérő, utca, domboldal, közért, műhely által kirajzolódik a Vargaváros térképe. Ahogy a kötet borítóján is, eleinte mintha távolról szemlélnénk a házakat, utcákat, majd egyre közelebb kerülünk hozzájuk, megismerjük az ott lakókat, megyünk velük a közértbe, disznóvágásra, lakodalomba.
Ezúttal Kosztolányi Dezső és Radákovich Mária levelei nyomán fedezhetjük fel a híres író életének utolsó pár hónapját megédesítő szerelmet, mely csak első ránézésre tűnik könnyűnek, egyszerűnek és magától értetődőnek. A valóság sokkal racionálisabb, és még csak nem is egyszerű félrelépés és szerelmi háromszög ez a kapcsolat.
Ebben a könyvben egy orvos életének egy részletét ismerhetjük meg, akit ugyan orvosként, de nem a szakmájában alkalmaznak. Lakókörnyezetében, az alsóbb társadalmi rétegekben midenki megélhetésért küzd, hogy önmagát, netán családját méltó módon eltarthassa, néha még az erköccsel is szembeszegül, a könyv végén egy szürrealista fordulattal, amikor mindeki megérti a dolgok miértjét-utólag…
Ez a könyv volt az első komoly olvasmányom. A témája nagyon lekötött és egy pár nap alatt ki is végeztem a könyvet, mert egyszerűen vitt magával a cselekmény. Egy-egy mondatnak rendkívül nagy jelentése van, így szerintem a mai világban érdemes elolvasni!