SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
A Tévelygő csillagok az egymást követő generációk sorsának felvázolása ellenére is elsősorban mai, városi környezetben élő amerikai őslakosokról szóló történet, amelyben többek között olyan témák kerülnek elő, mint az egyéni és kollektív traumák, az elveszettség, az identitáskeresés – és a függőség.
Csordás Kata első verseskötete telis-tele van grandiózus tájakkal, Balatonnal, növényekkel és állatokkal, nem szűnő, észrevétlen morajlással és emlékeket idéző szagokkal. A versek beszélői próbálják kialakítani viszonyukat az épített környezettel, gyermekeikkel, gyermeki és anyai önmagukkal és a társadalommal.
A sors különös iróniája és Gurnah tanmeséje az, hogy Yusuf talán fel sem fogja: a Paradicsom végig ott volt előtte Aziz bácsi kertjében, de messze el kellett utaznia ahhoz, hogy megtalálja – majd rögtön el is veszítse.
Takács Zsuzsa a tényeket újraszervezi, kopogós információkat bocsát útjára, tárgyilagos magasságból világítja meg a líra tárgyait, majd finoman, alig érzékelhetően elmozdul, a háttérsugárzás nő, a formaszervező hang egy történettöredék üvegcserepét csempészi be, lépésrendet vált, a repedt anyagon kicsorbult fény átszínezi, áthangolja a tónusokat, a hangsúlyeltolódások a szerkezetet mozgásba hozzák, a vers mintegy visszafelé íródik meg.
De nem csak az élénk karakterek vagy a nem várt történések teszik naggyá ezt a művet, hanem az is, ahogy a szerző képes bemutatni a szeretet és a kötődés ezernyi formáját, valamint az is, ahogy egymáshoz idomítja a sokszor egészen idillikus leírásokat a legborzasztóbb realizmussal.
Sopotnik Zoltán újabb saját mítoszvilágot teremt egy mennyei horrorvízióval, amely korszerűen reflektál a jelenkori világpolitikai zűrzavarra, illetve lételméleti síkon a bűnbeesésre, az emberi romlottságra és a mai ember természetét is sokszor domináló önzésre, becsvágyra, mohóságra és magányra az elgépiesedett modern világban.
Magyary Ágnes Testodüsszeia című esszékötete betegségkönyv, amely test és lélek viszonyát, a személyes és társadalmi elfogadás kérdéseit feszegeti, ugyanakkor egy intellektuális kalandtúra végtelenül ironikus naplója a gyengeségről és az erőről.
Száraz Miklós György felnövéstörténete az egyén és a környezet kapcsolatának kérdései köré szerveződik: tudjuk-e, szabad-e függetleníteni magunkat a körülöttünk élők sorsától? Tanulható, fejleszthető-e a szociális érzékenység a személyes megtapasztalás útján? És ha igen, hogyan cipeljük felnőttként ezeket a tapasztalatokat?
Töltöttem már el délutánokat házakban vagy azok körül, ezért érteni vélem, miért válhat a Ház, délután kötetcímmé. Sőt, ha valami lényegi kapcsolatot feltételezünk cím és kötetegész között, akkor azt is mondhatnánk, hogy a délutáni ház versek sorozatává, könyvvé válik.
Könyve nem egyszerűen egy zseniális matematikus önéletrajza, hanem egy közép-európai kultúrában mély gyökerekkel rendelkező lengyel zsidó tudós biztos ízléssel és finom humorral megírt vallomása is. Élettörténete jól példázza mindazoknak a háború előtti Európából emigrációba kényszerített értelmiségieknek a viszontagságait, akik reményt és alternatívát kerestek az Újvilágban.