Ian McGuire: Északi vizeken
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
Kategória: Ajánlások
Naomi Alderman: A hatalom
A disztópia egy hálás állatfaj. Minden szerző arra a problémára tud reflektálni, ami szerinte a legjelentősebb, így könnyen értelmezhető társadalmi kritikaként. Naomi Alderman a nemek közötti egyenlőtlenséget emelte ki ebből a körből és írt hozzá egy fantasztikus regényt.
Marko Kloos: Felderítők (Frontvonalak 2.)
Kedvelem Andrew Graysont. Meg kedvelem Marko Kloost is. A 2. könyv meggyőzött, hogy kell nekem ez a sorozat. Tényleg semmi extra, de kiválóan működik az egész. Itt érzem (még egyelőre) azt, hogy van egy konkrét terv, elképzelés a szerző fejében, látja, hová viszi a cselekményt és ha szerencsénk van, lesz az egésznek (a sorozatnak) eleje-közepe-vége, mert sajnos elég konzervatív vagyok és jobban szeretem az ilyesmit – ellentétben azzal, amikor egy adott számú könyvre szól a szerződés, aztán meg lesz, ami lesz.
Wesley Chu: Időrabló
Sok divatos elemből áll össze ez a történet. Az eleje határozottan fogyaszthatóbb volt, mint a vége, bevallom, a szerelmi szál engem nem fogott meg, és elég nyűgösre is sikerült.
Marko Kloos: Frontvonalak
Ez rendben volt. Nagyon is. Marko Kloos egy olyan military sci-fit írt, ami ugyan nem tobzódik az eredeti ötletekben, de nincs is benne hiba. Főszereplőnk, Andrew Grayson a kiélt és túlnépesedett Földről igyekszik megpattanni, ennek pedig egyetlen útja van a nem túl vidám jövőben, ha katonának szerződik.
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 I-II
Radnóti Miklós feleségének, Gyarmati Fanninak naplója 12 éven át íródott, sokszor napi rendszerességgel, még 1935 januárjában kezdte el írni, és 1946 szeptemberében szakadt meg , amikor a meggyilkolt költőt eltemették Budapesten. Bepillantást nyerünk a házaspár torzsalkodásaiba, baráti összejövetelekre nyerünk betekintést, de a történelem alakulását is nyomon követhetjük, egyfajta korrajzot kapunk.
Fredrik Backman: Egymás ellen (Björnstad 2.)
Többször gondolkodtam már azon, vajon mi a titka Backmannak? Miért van az, hogy olyan sok és sokféle embernek bejön? Mert persze egyszerű azt mondani, hogy jól ír… de ugyan ez mit is jelent ebben az esetben?
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Mindenkinek meg van az az életszakasza, amikor legjobban kiteljesedett, vagy várhatóan legjobban ki fog teljesedni, és más időkben erőt tud meríteni ebből az időszakból.
Jonathan Littell: Jóakaratúak
Sokféleképpen ábrázolták már a nácikat a magas és a populáris kultúrában: a leggyakrabban persze árja gyilkoló-robotokkal találkozunk, de számos kreatív megoldás is született az évek során. A „Nácik újragondolva” verseny nevezői között találhatunk videojátékhősöket, burleszkbe illő diktátorokat, zombikat, sőt még magát Donald Kacsát is. Ezekből a kétségtelenül látványos, de felületes ábrázolásokból pont a legérdekesebb maradt ki: milyen lehetett ambiciózus pályakezdőnek lenni a Harmadik Birodalomban?
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Chuck Palahniuk egyszerű, velős mondatokban mesél, kissé lázálomszerűen ugrálva, de aki ismeri már a történetet, annak egy pillanatra sem fognak gondot okozni a hirtelen váltások – és ez a zseniális adaptálást dicséri –, szinte pörögnek a filmkockák a szemed előtt. Hatásos és jól megfilmesíthető anyag, de az író művészi magaslatokkal nem fárasztja magát, sokkol a nyerseségével és képtelen vízióival. Cselekményességével inkább forgatókönyvszerű, a leírások inkább szimbolikusságuk miatt szerepelnek, a monológok filozofikussága egyszerűségre törekszik, hogy mindenki megértse és magáévá tehesse őket. Így viszont a regény gyorsan és addiktívan olvasható.