Kategória: Kritikusok ajánlásával

Jászberényi Sándor: A varjúkirály

Nem kíván megfelelni semminek és senkinek, nem kerülgeti a tabukat. Nem a szolidaritás és a politikai korrektség perspektíváit mérlegeli, hanem az emberi, nagyon is emberi útvesztők nyomvonalán haladva teszi fel íróilag megdolgozott kérdéseit. Olyan prózát írt A varjúkirályban, amely kortársivá avatja a valóságot (sic!), itt és most kelt indulatot, együttérzést. Viszolygást és félelmet. Szorongást. Vakmerő vállalkozás; nietzschei értelemben segít élni.

Paolo Giordano: Járvány idején

Miközben sokan azt találgatják, vajon ki írja meg elsőként a mostani járványidőszakot is feldolgozó karanténregényt, Olaszországban már meg is jelent az első olyan kötet, amely a pandémia társadalmi alapkérdéseivel foglalkozik. Paolo Giordano fizikus-író (A prímszámok magánya, Az emberi test, Ezüst és fekete) új, Járvány idején című szellős kötete nem fikció, sokkal inkább reflexiók láncolata (…), amely nem irányt mutat, inkább kicsit összegez és elgondolkodtat.

Heather Morris: Cilka utazása

A Cilka utazása azért sokkoló olvasási élmény, mert rádöbbenti az olvasót, hogy az az embertelenség és kegyetlenség, ami a náci haláltáborokban körülbelül négy évig tartott, a szovjet megfelelőjükben jóval tovább, még Sztálin 1953-as halála után is rettegésben tartotta az embereket. A történelem nemcsak, hogy megismétli önmagát, de sokszor nem is ismétlésről van szó, hanem a régi rémtettek észrevétlen folytatásáról.

Zoltán Gábor: Szép versek 1944

Zoltán Gábor a II. világháborús történések jó ismerőjeként ugyanis egy kimondottan furcsa vállalkozásra adta a fejét, és az amúgy a Magvető Kiadó gondozásában már több évtizede minden évben megjelenő Szép versek mintájára megírta ezt a kötet, mégpedig a címből is sejthetően az 1944-es évre vonatkoztatva. A szerző végigveszi az ebben az évben hazánkban megjelenő (természetesen nem az összes, de mindenképpen a legjellemzőbb) verseket számtalan ismert (Áprily, Kassák, Radnóti, Faludy, Weöres) és számtalan mára már teljesen ismeretlen költő tollából, majd azokat elemzi, megjegyzéseket fűz hozzájuk, és összefüggéseket keres.

Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma : apokrif történelmi rémlátomás

Noha maga a kötet alapkoncepciója egyszerű – szabadítsuk rá az élőhalottak seregét a középkori Magyarországra –, a szerző szerencsére kihozza a történetből, amit lehet. Egyáltalán nem csak arról van szó, hogy kapunk egy sokadik zombi-inváziós sztorit, amelyben modern fegyverekkel felszerelt férfiak és nők helyett lovagok irtják a megelevenedett hullákat. Noha az akcióé a főszerep, de a regény folyamán egyre többet foglalkozik azzal is a szöveg, hogy a középkori emberek hogyan tudják feldolgozni az élőhalottak megjelenését, mit tudnak kezdeni ezzel a bizarr jelenséggel. Bíró szerencsére több különböző választ is ad a kérdésre, remekül illusztrálva a különböző hátterű személyek felfogását. Közben az is végig érezhető a szövegben, hogy a középkori embernek a feltámadás-feltámasztás jelenségéhez egészen máshonnan és máshogyan közelít, mint mi.

Almási Miklós: Az abszurd Shakespeare : rendhagyó olvasópróbák

Mindezek ellenére, vagy éppen ezek miatt ajánlom ezt a művet azoknak, akik most ismerkednek Shakespeare életművével. Elképzelhetőnek tartom, hogy segíthet saját értelmezés kialakításában, akár úgy is, hogy fölismeri a drámák szövegének és az esszék megállapításainak ellentmondásait. Ajánlhatnám akár tanároknak is, akik vitát akarnak kiváltani magyaróráikon: lehet az elemzésekben találni olyan részleteket, amik ellenvéleményeket csalnának elő a művek szövegeit ismerő tanulócsoportok tagjaiból.

Peter May: Vesztegzár

Aki egy disztópiára, poszt-apokaliptikus sci-fire, esetleg orvostechnológiai szakzsargonban bővelkedő technothrillerre számít Peter May regényével kapcsolatban, az vélhetően csalódni fog. Aki viszont szereti a filmszerűen pörgős, számos hatást és alzsánert ötvöző, könnyen olvasható, nem szokványos keretek közt játszódó, aktuális témájú krimiket, az nagy valószínűséggel értékelni fogja a Vesztegzár legtöbb elemét.

Woody Allen: Apropó nélkül

Az Apropó nélkül bepillantást enged e mögé az ellentmondásos személyiség mögé, a végeredmény pedig kísértetiesen emlékeztet a könyv tárgyául szolgáló személyre. Itt-ott megkérdőjelezhetők az állításai, végletesen szubjektív, de a végig érezhető önmarcangolás, valamint az egész művet átható sajátos humor átsegíti az olvasót a könyv kevéssé sikerült részein.

Charlotte Link: Rossz döntés

Egy könnyed, kikapcsoló krimire vágytam a téli estéken, ehelyett egy véresen komoly, társadalmi kritikát is ábrázoló, lélektani élveboncolásba csöppentem, ahol a brutalitás mennyisége már egy picit a komfortzónámon kívül volt. És hiába próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy ez csak egy kötet, sajnos valós tényeken is alapulhatna. Charlotte Link nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy megrajzolja a kelet-európai emberkereskedelem portréját, amely igazából egy országokon és felsőbb körökön átívelő, szövevényes hálózat. Egy olyan egység, ha tetszik, pókháló, amely nagy területet fed le, és bárhol támad zavar, szálszakadás, azonnal reagálnak rá, és újraszövik a hálót.