Randall Munroe: Mi lenne, ha?
Gyerekkorunkban (és minden bizonnyal felnőttként is) mindenki tett fel olyan abszurd, hipotetikus kérdéseket, amire a senki sem igazán tudta a választ – ilyen ‘agymenéseket’ válaszol meg Randall Munroe ebben a könyvben.
Author: Olvasó
Donna Tartt: A titkos történet
Donna Tartt egyik fő ismertetőjele, hogy hosszú évekig dolgozik egy-egy művén, addig-addig csiszolgatja azokat, amíg a papíron végignyúló tintából elképesztően apró darabokból álló mozaik kép nem lesz. „A titkos történet” megírásánál sem tért el ettől; a szereplők mozdulatai, gondolatai a könyv befejezése után is velünk maradnak.
Murakami Haruki: 1Q84 : ezerkülöncszáznyolcvannégy : első könyv
Az irodalmi Nobel díjat visszautasító Murakami Haruki trilógiájának első kötetét George Orwell 1984 című klasszikusa ihlette, azonban nagyon figyelmesen kell olvasnunk a regényt, hogy észrevegyük a párhuzamokat. Haruki nem a kormányról és elnyomott emberekről ír, hanem két egymás mellett létező világról, amik egy szekta vezetőjében és egy gyerekkori szerelemben futnak össze.
Andri Snær Magnason: Időláda
Valójában megvenném minden szülőnek, hogy olvassa fel a gyerekének.
Sarah Perry: Az essexi kígyó
Előre bocsátom, őszinteségemért talán nem kedvel majd, de ezt el tudom fogadni, mivel leszögezhetjük, hogy Ön és én soha nem leszünk jó barátok. HOGY TEHETTE? Hogy tehetett ilyet, hogy megvezetett a szép külsővel? Egyszerűen nem értem Önt.
Anthony Ryan: A láng légiója
Anthony Ryan ismét megtalálta az írói vénáját, aminek az olvasók örülhetnek. Aki esetleg az előző ciklus miatt csalódást érzett, tegye félre, érdemes elolvasni a Draconis Memoriat.
Ian McGuire: Északi vizeken
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
Naomi Alderman: A hatalom
A disztópia egy hálás állatfaj. Minden szerző arra a problémára tud reflektálni, ami szerinte a legjelentősebb, így könnyen értelmezhető társadalmi kritikaként. Naomi Alderman a nemek közötti egyenlőtlenséget emelte ki ebből a körből és írt hozzá egy fantasztikus regényt.
Marko Kloos: Frontvonalak
Ez rendben volt. Nagyon is. Marko Kloos egy olyan military sci-fit írt, ami ugyan nem tobzódik az eredeti ötletekben, de nincs is benne hiba. Főszereplőnk, Andrew Grayson a kiélt és túlnépesedett Földről igyekszik megpattanni, ennek pedig egyetlen útja van a nem túl vidám jövőben, ha katonának szerződik.
Fredrik Backman: Egymás ellen (Björnstad 2.)
Többször gondolkodtam már azon, vajon mi a titka Backmannak? Miért van az, hogy olyan sok és sokféle embernek bejön? Mert persze egyszerű azt mondani, hogy jól ír… de ugyan ez mit is jelent ebben az esetben?