SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Violet és Finch az óratoronynál találkoznak. Hogy ki ment meg kit, nehéz megmondani, de egy iskolai feladat során együtt kell dolgozniuk, és közben felfedezik a környéket. Történet egy fiúról, aki bipoláris zavarral küzd, és egy lányról, aki a gyászát alkotásba folytja. Elgondolkodtató, de nagyon szerettem.
Egy nagy tudós izgalmas élete és útja „bestsellere” megírásához. Szinte kedvet kaptam Az önző gén elolvasásához!
1943 Karácsonya előtt egy erősen sérült amerikai bombázó küszködik hazafelé, a huszonegy éves pilóta mögött több a súlyos sebesült és a halott. Ez volt az első bevetésük.
Minden egy fiúval kezdődött, aki 11 évesen megtudta, hogy varázsló. Innen pedig egy olyan utazás, ami mindenkinek mást adott.
Maga a könyv bár rövid, sok apró érdekes vagy furcsa lényt rejt, Harry, Ron és Hermione „kommentárjaival” fűszerezve, még teljesebbé téve így a rajongói élményt.
Miért repül a denevér a hajunkba? Mit eszik a fülbemászó? Hogy szúrjuk ki, hogy poloskás az albérlet? Érdekes és hasznos tudnivalók a körülöttünk élő állatokról. Ahogy biológia órán sosem hallottuk, és nem mertük megkérdezni. Ami a gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvekből kimarad — nem véletlenül…
George Bush az Egyesült Államok 41. elnöke, és Brent Scowcroft az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója közös visszaemlékezése (1989-től 1993-ig).
Alfred Nobel végrendelete értelmében az a szerző kaphatja meg az irodalmi Nobel-díjat, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”. Meglepett Bob Dylan díjazása? Kíváncsi vagy, hogy a Svéd Akadémia milyen indoklással ítélte oda a díjat az utóbbi években? Olvasd el az alábbi listát, és szemezgess katalógusunkból a díjazottak munkásságából!
Alapvetően jó volt. Ezen a köteten jobban érződött, hogy YA kategóriában indul a könyv. Azért is, mert itt egy kamaszlányka felnőtté válását kísérjük végig, ahogy az idegesítő, mindenkit elutasító, indulatos csajból félig-meddig felnőtt lesz. Felnőtt és harcos. Amit kedvelek Abercrombie regényeiben, hogy nem hagy illúziókat, viszonylag realista módon kezeli a hőseit és azokat a helyzeteket, amikbe beledobja őket.
Egy szál, egy nézőpont, egy főhős, egyenes történetvezetés – ezek a fő jellemzők. És bevallom őszintén, jól esett végre olyan fantasyt olvasni, ahol nem fulladunk bele a mellékszereplők tengerébe, nem kell a függeléket lapozgatni, hogy ki kivel van, csak egyszerűen hagyja az ember, hogy sodorja a történet. Mert ez is lehet jó.