Bakos Gyöngyi: Nixon nem tud lépcsőzni
„Olyanokról, akik ismerkedni próbálnak, de nem megy, olyanokról, akik ismerkedni próbálnak, de igazából nem akarnak, olyanokról, akik egy lakásba bezárkózva szoronganak képzelődve és depressziósan, és olyanokról, akik egy régi ismerőssel találkoznak, de nem tudják, miért, és nem tudják, udvariaskodjanak-e, vagy meg se erőltessék magukat.”
„Szóval a Nixon nem tud lépcsőzni nagyjából ilyen, olyan emberekről szól, akik lehetnének azok, akik szembejönnek a Kálvin téri aluljáróban, az Astorián, vagy akik kinéznek egy ablakon a belváros bármelyik bérházában. És róluk nagyon jól szól: a szerző novellánként váltogat a szereplők és a stílusok között is, amelyek a maguk módján mind nagyon szépen és érzékletesen mutatnak be egy élethelyzetet, egy világlátást, vagy egyszerűen éppen azt, ahogy valaki érzi vagy érezhetné a valóságot a 2020-as években Budapesten.”
Weiler Vilmos teljes kritikája itt olvasható.
Budapest : Magvető, 2024
