Lappangó énekeskönyv a kézirattárban

Régi magyar irodalmi körökben viszonylag gyakran használt kifejezés a „lappangó” forrás. Azokat a köteteket, kéziratokat nevezik így, amelyek létezése bizonyított, néhány évtizede talán már tanulmány is született róluk, időközben azonban eltűntek a kutatók szeme elől, és jelenleg ismeretlen helyen találhatók.

Fuchs Mihály énekeskönyve pontosan ebbe a kategóriába tartozik. Stoll Béla átfogó bibliográfiája alapmű a régi könyvek kutatásához, így természetesen ez a kötet is szerepel benne: „Fuchs Mihály-ék. (1823) – 13 lev. 19 cm – Budapest, magántulajdon. […] Irod. Domokos Pál Péter, Ethn. 1959, 460. (Bibliográfiai leírás.)”.¹ Az említett 1959-es tanulmányában Domokos Pál Péter közli a könyvecskéről, hogy „Bodó Lajos mérnök felesége, Kikindai Ilona (Budapest) birtokában van egy 19×12 cm-es, 13 lapból álló, a címet és tulajdonost feltüntető lágy papírtáblás füzet. Az első lap jobb felső sarkán: »1823-ik Esztendőben 12-dik Januarius íratott Bébán Fuchs Mihály által.«, alul, az első lap harmadik harmadán: »Ezen könyvnek vagyonosa vagy ura Fuchs Mihály«”.² 1959-ben tehát pontosan lehetett tudni, ki a könyvecske tulajdonosa, és hol található.

A következő forrás, amely említi Fuchs Mihályt, Bálint Sándor tanulmánya a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvéből 1976-ból. Innen már egy kicsit többet megtudhatunk magáról a szerzőről is, Bálint Sándor ugyanis kiderítette, hogy a Bébáról származó Fuchs Mihály a piaristákhoz járhatott, és „azonos a bébai Batthyány-uradalom későbbi művelt tiszttartójával”.³ Ő is említi a kéziratos énekeskönyvét, amelyben Csokonai A Reményhez című versének népies változata is szerepel, illetve Domokoshoz hasonlóan kiemeli a pávát őrző lány balladáját az énekek közül.
A következő szakirodalmi forrás, amelyet az énekeskönyvvel kapcsolatban találtam, egészen frissnek mondható, Csörsz Rumen István említi egy 2019-es cikkében. Ráadásul Csörsz egy nagyon fontos információt közöl a könyvecskével kapcsolatban, mégpedig, hogy a „közreadó Domokos Pál Péternek sajnos nem volt róla fotója vagy átirata; a kézirat ma ismeretlen helyen lappang”.⁴ Tehát valamikor 1959 és 2019 között az énekeskönyvnek nyoma veszett, sajnos az sem kizárt, hogy mára megsemmisült. A szakirodalom eddigi legjobb tudása szerint pedig másolat, átirat nem maradt fenn róla.
A könyvtárunk kézirattári gyűjteményének köszönhetően azonban ez az állítás már nem állja meg a helyét. Előkerült ugyanis az énekeskönyv fotómásolata, amelyhez a következő jegyzetet csatolták: „Az eredetit Bálint Sándor kapta kölcsön Bodó Lajosnétól, részére fényképeztük, s ekkor készítettünk másolatot. Szeged, 1959. május 15. dr. Hencz Aurél, osztályvezető.” 1959-ben Hencz Aurél a Szegedi Egyetemi Könyvtár Különgyűjteményi Osztályának osztályvezetője volt, így került a kézirattárba a kis füzet.
Az énekeskönyv másolatáról azóta bibliográfiai leírás is készült,⁵ és az MS 2167-es jelzetű dokumentumot kikérve, a Régi Könyvek és Kéziratok Tárában bárki kézbe is veheti. A könyvtár kollégái digitalizálták is a könyvecskét, így online is megtekinthető.⁶

Fuchs Mihály gyűjtéséről elmondható, hogy főként népdalok, virágénekek voltak a forrásai, néhány esetben ismert költők (Kisfaludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály) verseinek változatait közli, illetve nem idegenkedik a csúfolódó szövegektől sem. Az énekeskönyv küllemében nem nevezhető izgalmasnak, egyszerűen szövegek lejegyzése, díszítést, rajzot, különlegességet a másolat alapján nem találunk benne, amiatt viszont, hogy talán ez az egyetlen forrás, amely megőrizte ezt az énekeskönyvet, a kézirattárban található kis könyvecske kiemelkedő jelentőségű.

Pusztán szórakoztató céllal most csak egy, a latrikánus költészethez tartozó szöveget szeretnék kiemelni a kötetből, amely (sok hasonló társával egyetemben) bizonyítja számunkra, hogy elődeink is legalább annyira értékelték a pajzán, obszcén humort, mint a mai kor embere.

1.
Van egy rongyos, koszos, tetves vá- vá- város,
De hogy rosszak a lakosok ká-, ká-,
Kákákat, nádat aratni,
Abbúl tüzet rakatni.

2.
Terem kívül mezejében búr-, búr-, búrja,
De benne sok találtatik kur-, kur-,
Kurjongatni, kergetni,
A farkast ijeszgetni.

3.
Környös körül mezejében hat-, hat-, hatja,
Menyecskéknek karjaikon fat-, fat-,
Fátyol szitán szitálni,
Ritka rostán rostálni.

4.
Itt az embert hamar meg szól-, szól-, szólják,
Minden lugban a nyelveket dug-, dug-,
Dugacs kell a hordónak,
Széna, abrak a lónak.

5.
Becsületit az embernek mar-, mar-, marják,
Jó illatát szép hírének sza-, sza-,
Szakáll szép a kecskének,
Szemérem menyecskének.

6.
Drága itten csak egy […] míg-, míg-, mígis,
Aki olyan össék alá fin-, fin-,
Finom arany drágakő,
A gyűrűben illendő.

7.
Aki olyant visel az uj-, uj-, ujján,
Vagy ahová én gondolom buj-, buj,
Bujdosásra eredni
Jobb, mint itthon epedni.

8.
A verseket írta egy rossz ba-, ba-, barát,
Ki nem hiszi, kapja fel a sza-, sza-,
Szarvastag az uraknak,
Lencse borsó barátnak.

1 Stoll Béla, A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája, (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1963), 352.

2 Domokos Pál Péter, A pávát őrző leány balladája, Ethnographia 70 (1959): 460–463, 460.

3 Bálint Sándor, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75, 2. köt: A szögedi nemzet: A szegedi nagytáj népélete: Első rész (Szeged: 1976), 15.

4 Csörsz Rumen István, „Sárközy István és a sóhajtozó nimfa”, in Doromb: Közköltészeti tanulmányok 7., szerk. Csörsz Rumen István, 145–187 (Budapest: Reciti, 2019), 175.

5 Lásd az SZTE Klebelsberg Könyvtár katalógusát: https://qulto.bibl.u-szeged.hu:443/hu/record/-/record/bibJAT01176419

6 Fuchs Mihály, Mindenféle Éneketskék, https://misc.bibl.u-szeged.hu/71586/