Hervé Le Tellier: Anomália

„Mi lenne, ha egy napon szemben találnánk magunkat nem hasonmásunkkal, nem egypetéjű ikertestvérünkkel, nem tükörképünkkel, hanem a legszorosabb értelemben vett hús-vér önmagunkkal. Ez a hús-vér önmagunk pedig ugyanarról az életről számolna be, mint amit mi éltünk, és nem értené, mit keresünk ott vele szemben. Egyszóval teljesen felszámolná eredetiségünkről, sőt, valóságosságunkról alkotott képünket. Az Anomáliában tizenegy (vagy inkább huszonkettő) főhősnek kell számolnia e jelenség következményeivel.”

„Mindent egybevéve az Anomália egy irodalmi svédasztal. Olvasható egyszerű szórakoztató regényként, azon belül is krimiként, science-fictionként vagy egy tucat más műfajként, mivel a különböző szálak szinte csak formálisan érnek össze. Olvasható abszurd regényként is, amely jelentéktelenségünkről szól; olvasható allegorikus pszichológiai regényként, vagy olvasható lételméleti kérdéseket boncolgató filozófiai regényként. Ha mindezt egyszerre vesszük figyelembe, azt is mondhatjuk, hogy az Anomália egy tucat különböző ponyva és ugyanannyi magas filozófiai mű szerelemgyermeke. A lehető legközérthetőbb módon, ugyanakkor stiláris sokszínűséggel, pörgős cselekménnyel és humorral tárja olvasói elé meglehetősen bonyolult tematikáját. Az Anomália egy könnyed gondűzéstől az őrületbe vezető kérdésfelvetésekig rétegzett, sokrétű olvasmány. Talán ezért is kapott Goncourt-díjat.”

Matuz Bence teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Park, 2022